Oroszország eltörölte a téli időszámítást, mert ez az óraátállítási hercehurca stresszeli a teheneket. Medvegyev elnök hivatalos indoklásában - egyéb, lényegtelen kitételek mellett - ez a fontos érv is helyet kapott, és bár tudom, hogy ez a dolog sokaknak csal majd mosolyt az arcára, a helyzet korántsem ennyire felhőtlen.
Most akár azzal is folytathatnám, hogy az óraátállítás engemet is cudarul stresszel, és aki azt mondja, hogy őt bizony nem, nagyobbat hazudik, mint egy pártpolitikus nekifutásból. Ez az egy óra visszapergetés olyan, mintha az ember lelkébe nyúlnának bele valami rideg, terminátorkézzel és úgy összeszorítanák, hogy szinte sajogna. Egy óra elvétele, kisajátítása, takarékba helyezése felér egy rendkívüli és meghatalmazott adóval, mert azt ugyebár fölösleges magyaráznom, hogy az idő pénz. Nagyon csodálkozom, hogy mindez idáig senkinek nem jutott eszébe az, hogy az alatt az egy óra alatt, amíg a visszaállítás során három órából kettő óra lesz, tökéletes bűntényt lehetne elkövetni. Mivel ez az idő nem létezik, nem is lehet számon kérni a benne történteket.Jellemző, hogy én is csak akkor gondolok ilyesmire, amikor már úgy-ahogy helyreállt az időszámításom, de itt most nem énrólam van szó, és nem is a tökéletes bűntényről, még kevésbé pedig arról, hogy ez az óraátállítás hasznos-e vagy csak ártalmas. Úgy emlékszem, annak idején azért vezették be, mert ezzel az ügymenettel rengeteg villanyáramot lehetett spórolni, de ez még abban az időben volt, amikor a jónép esténként csöndesen, visszahúzódva élte az életét, nem pedig a fényárban úszó városok tömkelegében szinte fejest ugrálva a mondén életbe, mint manapság. Jelen pillanatban mindez mellékes, mert kiderült, hogy ez az időutazásosdi a teheneknek is az idegeikre mászik, és innentől az egész hercehurca túlnő az emberi tevékenység hatósugarán.
A globális felmelegedésről van szó. Régebben olvastam egy cikket, hogy a föld marhaállománya a maga módján jóval felelősebb az éghajlatváltozásért, mint mi, autókat, gyárakat pöfögtető emberek. A kérődzők ugyanis metánt böfögnek fel és ezt fingják ki a vakvilágba irdatlan mennyiségben, ami sokkal nagyobb üvegházhatás-gerjesztő, mint teszem azt a mezei szén-dioxid. Ha tehát a tehenek stresszes állapotba kerülnek, dupla, vagy tripla annyit fognak fingani, mint nyugalmi állapotban, és ezzel végpusztulásba sodorják a számtalan csapással, kataklizmával, válsággal már amúgy is megrengetett emberiséget.
Éppen ezért hihetetlenül bölcs és üdvözítő dolognak tartom Medvegyev elnök jövőbe tekintő intézkedését, és most már csak abban reménykedem, hogy a szibériai mezőkön van elég tehén ahhoz, hogy ennek a rendelkezésnek gyakorlati foganatja is legyen. Apropó: tudja valaki, hogy mondják oroszul azt, hogy Mehemed?
Sosem voltam a reklámszakma közelében, de ebből a távolságból, ahonnét nézem olybá tűnik, mintha egyfajta modern gladiátorjáték lenne. Aki nem képes a pult elé cibálni a fásult, életunt vásárlókat, jobb, ha másik megélhetést keres magának, mert szőröstől-bőröstől felfalja a konkurencia. A biztosító társaságok mostanában például a baráti kapcsolatokban rejlő lehetőségekre szakosodnak. Az ügylet azért rafinált, mert a mélylélektan bugyraiba ássa bele magát. Mindenkinek vannak ugyanis olyan elfekvő, ilyen-okok miatt elhanyagolt baráti kapcsolatai, amelyek súlyos kőként terhelik a lelkiismeretét. Tudván tudjuk, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolni kéne, mert nem történt velük semmi drámai, csak valahogy elhanyagolódtak.
A válasz innentől adja magát: a rovancsolásnál természetesen mi, EU-s honpolgárok leszünk leginkább érdekeltek, mégpedig közvetve, mert az ilyesmi általában a kiadások átcsoportosításán és a támogatási rendszer finomhangolásán keresztül csapódik be a mindennapi életbe. Ahhoz nem nagyon férhet kétség, hogy ez még mindig jobb, mintha az EU háborús sápot vetne ki az ilyen alkalmakra, vagy ami még ennél is rosszabb: hadi kiadások címén nekiállna rekvirálni. Egyébként pedig ma már egész sereg kifinomult módszer létezik arra nézvést, hogy az ember önként és dalolva kinyissa a bukszáját és adakozzon.
Nem tagadhatom le, hogy ezek a közhelyes gondolatok a Japánt sújtó, nukleáris vészhelyzettel kombinált természeti katasztrófa miatt foglalkoztatnak. Eszembe jutott például az, hogy a csernobili atomkatasztrófa óta alig 25 év múlt el, és máris itt a nyakunkon az újabb irtózat. Negyedszázad az evolúció szempontjából nézve rettentően kevés idő, ezért ebből a nem emberi perspektívából úgy tűnhet, az atomkatasztrófák gyakorlatilag egymás után sorjázódnak a Föld történetében. 
A lista igencsak hosszú lenne, és nagy erőlködés árán lehetne létrehozni az ellentétpárját, amelyen legfeljebb néhány érzelmi töltésű érv árválkodna (mondjuk az, hogy a friss könyv nyomdaillatát semmi sem pótolja, legalábbis addig, amíg piacra nem kerülnek az első nyomdaillatot árasztó e-könyvolvasók).