Alighanem rájöttem arra, mely terület az, amelyben az e-könyv sosem fogja utolérni és lehagyni a hagyományos, papír alapú könyvet. Aki csak legyint erre, hogy ez semmi, mert kapásból lehet sorakoztatni a jobbnál jobb érveket, tegye félre kicsit a magabiztosságot, és gondoljon bele, mi mindenben veri kenterbe az e-könyv a szegény, öreg nyomtatottat.
A lista igencsak hosszú lenne, és nagy erőlködés árán lehetne létrehozni az ellentétpárját, amelyen legfeljebb néhány érzelmi töltésű érv árválkodna (mondjuk az, hogy a friss könyv nyomdaillatát semmi sem pótolja, legalábbis addig, amíg piacra nem kerülnek az első nyomdaillatot árasztó e-könyvolvasók).
Úgy tűnik, a harc eldőlt, környezetvédelmi és gazdasági okok miatt kénytelenek vagyunk teljes mellbedobással behódolni az elektronikus könyvek előtt, mert azok olyan lendülettel tipornak el mindent, ami régi, ahogy Dzsingisz kán hordái bántak el az útjukba kerülő vastagnak és biztonságosnak hitt városfalakkal. Még az ilyen vénségek is, mint amilyen én vagyok, magukba szállnak néha és azt mondják, ennek vagy annak a könyvnek kapcsán kár volt kivágni akár egy bokrot is, nemhogy egy fél erdőt. Elég egy rossz könyv, és az ember máris afelé hajlik, hogy az ilyesmi a weben meg a virtuális térben valahogy nem tűnik annyira fájdalmasnak, mint amikor ugyanezért a bűnrossz kiadványért több ezer forintot kell kiráncigálni a bukszából.
Nem tudom, észrevették-e azt, hogy amikor egy ilyen ádázul vacak könyvet – mondjuk, véletlenül – megvesznek, és hazacipelve beillesztik a polcra a többi közé, ennek a skart kiadványnak a kisugárzása a mellette lévőket is megfertőzi. Olyasféle hatásra-ellenhatásra gondolok, mint amikor egy újságban a fent lévő cikkre hatást gyakorol az, amelyiket alulra parancsolt a szerkesztői szeszély. Ha fent valami jó és magasztos dologról olvasunk, alant pedig merő véletlenségből valamilyen pikáns ügyről, ez a pikáns ügy a magasztos dolgot nemcsak, hogy elhalványítja, hanem sok esetben nevetségessé is teszi.
A polcra helyezett könyvek között ugyanez a látens, ám kétségtelenül működő viszonyrendszer működik. A szépirodalom közé csusszant olcsó ponyva sanda mosolyt csal elő azokból a barátainkból, akik rajta legeltetik a pillantásukat a gyűjteményünkön, ha pedig Tolsztoj Háború és békéjének kötetei között a Kámaszútrát veszik észre, szinte garantáltan nem Bolkonszkij herceg harctéri vízióján kezdenek tépelődni, hanem ránk vernek néhány csipkelődő megjegyzést.
A polcra helyezett könyveink úgy vannak egymással, ahogy mi, emberek a körénk szerveződött társasággal. Akkor érzik magukat legjobban, ha nem csupa hozzájuk hasonló alakkal vannak körülvéve, hanem jórészt olyanokkal, akik tőlük eltérő módon vélekednek a világról. A méterre vásárolt Lenin összest is ezért volt lehetetlen komolyan venni. Képzeljük csak el, mekkora galibát okozott volna, ha ezek közé az egyenpirosba kötött mord kiadványok közé becsusszant volna, mondjuk Orwelltől az 1984, és a párttag főnökünk ezt észreveszi.
Az igazi, valóságos polcra helyezhető könyvtárnak ez a zsibongó, kölcsönhatásokból, áthallásokból és egyéb erővonalak kusza egyvelegéből álló jellemvonása az, amellyel semmilyen e-könyvtár nem versenyezhet. Hogyan képzelhető el például az egy e-book olvasóval, amikor a polc előtt állva lazán szánkáztatjuk a pillantásunkat kötetről kötetre, és közben azok kuncogunk, hogy ezek az egymás mellé ékelődött, de egymástól durván különböző kiadványok valahogy mégis a gazdájukról beszélnek? De az, hogy mi mindent halmozunk össze a könyves stelázsinkon, csak egy része, éspedig elenyészően csekély része annak az izgalmas bonyolultságnak, ami az egymás mellé képződött, és ebbéli minőségünkben tőlünk függetlenedő könyvtársadalomból kikerekedik.
Erre a mutatványra az e-book sohasem lesz képes, vagy legfeljebb akkor, ha az e-olvasókat tuszkoljuk be egymás mellé, természetesen feliratozott, cetlizett gerinccel, hogy ha úri kedvünk úgy adja, kuncogva végiglegeltethessük rajtuk a pillantásunkat, és megállapíthassuk az egymásmellé rendeltségből kifakadó abszurditást. Akár virtuális rossz könyvtársaságokat is létrehozhatunk ezzel a módszerrel, ami egyébiránt jóval többe kerülne, mintha ugyanezt a régi, klasszikus kiadványokkal cselekednénk. Csak tudnám, hogy ehhez mi ért van szükség e-könyvekre?
