Egy átfogó szűréssorozat után kiderült, hogy a magyar férfiak több mint a felének komoly látásvizsgálatra lenne szüksége. Nekem ettől a hírtől a szemem sem rebbent. Régóta tudom, hogy a mai magyar férfiak szemével valami baj van, mert ha nem így lenne, nem cuppannának rá a mai magyar lányok döntő többsége által felkínált választékra.
Lehet, hogy a természetes kiválasztódás tehet minderről: mivel a mai magyar lányok mindent elkövetnek, hogy műanyagokkal telepumpált, krikszkrakszokkal kitetovált vámpírivadékokká változzanak, a jó öreg természet megtette a szükséges ellenlépéseket, és homályos látást bocsátott a nemzőképes férfiak egyre fogyatkozó táborára. Mindez természetesen nem érne semmit a férfiak ösztönös hiúsága nélkül, mert egy közönséges rossmannos szemüveggel is könnyedén rájöhetnének a turpisságra. De a magyar legények nem szívesen viselnek szemüveget, és ezzel a sorsuk megpecsételődik.Hős nemzetünk intenzív válsága és a természetes kihalás felé sodródása szerintem ennek a faramuci helyzetnek köszönhető (már ha az ilyesmi egyáltalán köszönhető). Dicső fiaink a maguk eredendően csapnivaló látásával becserkészik, meghódítják és ilyen-olyan párkapcsolatokra bírják a fent emlegetett, magas műanyagtartalommal rendelkező honleányainkat, de amikor alaposabban is megtapogatják őket, kiderül számukra az átveréses hamisság. A magyar férfiakat ez a fölfedezés részint sokkolja, részint a meghasonlás állapotába taszítja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra elmegy a kedvük a hagyományos elveken nyugvó családalapítás gondolatától.
Ha létezik globális intelligencia, akkor az evolúció, mint folyamat, és mint az élő szervezetek fölött regnáló hatalom pontosan tudja, hogy ezzel az önmagát gerjesztő folyamattal – amelynek során a nők egyre nőietlenebbekké, a férfiak pedig férfiatlanabbakká válnak – lényegében kibabrál az őt semmibe vevő, a biológiát, a hormonokat és az egész szerves kémiát félretaszigáló szépség- és szemüvegiparral. A végeredmény nem lehet kétséges, hiszen a magyar férfiak nem csak a nőket látják homályosan, hanem például a magyar futballt is, amelyről egyébként a tiszta, egészséges látással és tőlünk nagyobb tartással rendelkező külföldiek egy sanda rápillantás után is képesek megállapítani, hogy nincs rajta semmi néznivaló.
Nem hallgathatom el, hogy mindezt nagy fájdalommal és még nagyobb félelemmel írom le, mert attól tartok, azok a férfitársaim, akiknek a társkeresés során szerencséjük volt, és az egyre fogyatkozó kínálat ellenére valódi, hús-vér menyecskékre tettek szert, fatvát fognak rám kiabálni. Az ügy jelentősége talán megéri ezt a kockázatot, mert a magyar ipar jelenlegi teljesítőképessége mellett nem lennénk képesek alanyi jogon biztosítani a fehér botot a magyar legényeknek, ha a végek végén teljesen megvakulnának.
A lehető legőszintébben remélem, hogy erre azért nem kerül sor, mert a mai magyar lányok előbb-utóbb rájönnek, hogy mesterséges adalékanyagok – és az általam mérhetetlenül utált tetoválás – nélkül is szépek. Sőt, csak úgy.
