A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2011.09.02. 08:47 Regénytár

Genetikusan alattvaló a magyar?

Divat lett manapság elegáns vagy kevésbé elegáns nyilatkozatok formájában a magyar emberek felépítéséről, fiziológiai jellemzőiről dehonesztáló módon nyilatkozni. Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha e tekintetben kilógnék a sorból, ezért sietek lejegyezni és a közjó javára bocsátani az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

Rögtön az elején meg kell erősítenem, hogy az a tézis, amely szerint a magyarok genetikusan alattvalók, messzemenőkig igazak. A működési elvükkel még nem volna baj és dizájnilag is beleférnek az elviselhetőség kereteibe, de a konstrukció ez esetben totálisan elbaltázódott valahol a tervezőasztal környékén. A magyarok ugyanis kegyetlen örömmel politizálnak és mindig a saját kárukra. Miközben a normális genomkészlettel bíró népek azon munkálkodnak, hogy tisztes gyarmati sorba taszítsák a világ kiszolgáltatottabb részét, a magyarok szimplán csak önmaguk ellenségei. Gyakran frakcióznak is, különféle pártok malmára hajtva a vizet, amelyeket aztán, egyszer csak megunnak. Ki tudja, miért. 
  
A magyarok hétköznapi szokásai tőről metszett módon undorítóak. Ezek a korcs lények például nem átallnak szupermarketekben és boltokban vásárolni, ahelyett, hogy a nékik jobban dukáló cserekereskedelem módszereit alkalmaznák. De ettől sokkal mocskosabb az a vonásuk, hogy épületekben laknak, nyílt színen majmolva a körülöttük élő faszább népek szokásait. Tudomásom van olyan esetről is, amikor egy magyar üzleti vállalkozásba kezdett, és ennek során – minő blamázs! – azt nézte, hogy ez a tevékenysége anyagi hasznot hozzon a konyhájára. Ez ugyebár megengedhetetlen.
 
Ez az élhetetlen nép a hétköznapok szintjén is visszataszajtó dolgokat cselekszik, például kulcsra zárja maga mögött a lakásajtót, automobillal közlekedik – nem pedig lóval – és esze ágában sincs nyereg alatt klopfolni a húst, pedig ez lenne tőle az elvárható minimum.
Még hosszú ideig sorakoztathatnám a magyarokkal kapcsolatos negatív tapasztalataimat, a listát például lebonthatnám akár személyekre is, külön kiemelve bizonyos magyar egyének számomra gusztustalan jellemvonásait, de attól félek, erre már nem harapna rá a külföldi sajtó, nem beszélve arról, hogy Kossuth-díjas sem igen vagyok.
 
Mindezt összevetve, a legkisebb közös többszörös elvét felkutatva zárszóként azt tudom mondani, hogy a külföldi sajtóban publikált, a magyarok genetikai ferdüléseit elemző cikkeket mélységesen üdvözlöm, és teljes mellbedobással támogatom. Az ok profán módon egyszerű: a világ ma már annyira brutális, hogy ha jó színben próbálnánk magunkat feltüntetni, a Bodri kutya se ugatna ránk. Próbáljuk ki hát azt a módszert, amit az egyik vezető ruhagyár is használt, amikor csupa halálos beteg emberrel reklámozatta a termékeit. A másféle reklámhoz szokott közvélemény hörgött egy ideig, de a gyár eladási mutatói kétségtelenül növekedtek.
 
Ha tehát a nemzetközi figyelem elnyerésének ez a feltétele, akkor üsse kavics: ássuk be magunkat nyakig a szarba. Bár őszintén szólva, ezek a nyilatkozatok mindig a nyilatkozattevőt minősítik, olyannyira, hogy a legnemesebb szándékkal is csak a saját idiotizmusának állíthat vele obeliszket. Azt a fránya Kossuth-díjat viszont nagyon sajnálom. Névadója per pillanat jócskán foroghat a sírjában.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr583197099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása