Megszűnik a Kávézacc. Két évvel ezelőtt azzal a nem titkolt szándékkal hoztam létre, hogy az Index blogmotorját használva, és ennek a grandiózus hírportálnak a csábító ajánlatát meglovagolva népszerűbbé tegyem a Regénytárat. Abban reménykedtem, hogy ezek a félig irodalmi, félig szórakoztató szövegek, egyfajta gondolatgerjesztő, gondolatébresztő funkciót töltenek be, és felkeltik a spontán idelátogatók kíváncsiságát.

Mindez nem következett be, vagyis csak részben. Volt idő, amikor az Index szinte egymás után pakolta ki a Kávézaccot a címoldalára, de ez mindig olyankor következett be, ha szándékosan vagy véletlenül ráálltam a hullámhosszukra. Ezt leszámítva alig néhányan kanyarodtak ide, és ők sem igazán tudtak mit kezdeni a szövegeimmel. Rettentően sajnálom, hogy így van, pláne annak tükrében, hogy a blogolást nagyon sokan elintézik az internetről lopkodott tartalmak átlinkelésével, és ezzel a technikával hatalmas rajongótábort alakítanak ki maguk köré. Nekem erről másféle véleményem van, bár ez a kutyát sem érdekli. Úgy tűnik, annak a régi, jegyzetírós, nyelvileg igényes, ugyanakkor poénos kávéházi irodalomnak befellegzett, amit ezzel a rovattal képviselni szándékoztam.
Az Index olyan, amilyen. Sokan vannak, akik rajonganak érte, és legalább ennyien, akik utálják, közben pedig mindenki rajta csüng. Bár letagadhatatlan, hogy a neten a botrányos, bulváros hangnak áll a zászló, én nem kívánok ebbe a társaságba belekeveredni. Fene tudja, miért, de valahogy nem esne jól, ha a Kávézacc a tévés valóságshow-kat népszerűsítő blogokkal együtt virítania.
A Kávézacc tehát visszavonul oda, ahová mindig is való volt: a Regénytárra. Mostantól, ha feltámad bennem a jegyzetírási kényszer, a site kritika rovatának Mindenféle szekciójában fog tevékenykedni, de a távlati tervem az, hogy a Regénytár Bank mintájára egy click-and-point mintájú virtuális kávézót hozzak létre. Ebben a fészekben a Karinthy által teremtett hagyományokat – kávéházban írható, olvasható irodalmat – próbálom majd újjáéleszteni. Most még nem tudom, mikor és milyen formában jöhet létre mindez, de erőteljesen gondolkodom rajta, és ez kiindulásnak talán elég. Ami pedig az írások népszerűsítését illeti, a közösségi portálok, de különösen a Facebook térhódítása miatt talán nincs is szükség többé olyan formájú gyűjtőhelyekre, mint amilyennel az Index anno kísérletezett. Ma már teljesen mindegy, melyik webcímen helyezkedik el a szöveg, hiszen a link a fb-on könnyedén megosztható.
Ezért vagyok optimista, és bízom a Kávézacc mielőbbi reinkarnációjában.