Tisztelt kitüntetett! Mielőtt frissen birtokba vett Kossuth-díját napi rendszerességgel strapálni kezdené, kérjük, olvassa el figyelmesen ezt a tájékoztatót, és a benne foglaltak szerint cselekedjen. Kezdjük a legfontosabbal: a Kossut-díj érzékeny konstrukció. Hasonlít a tamagocsihoz, amelyről az idősebbek biztosan tudják, hogy bizonyos időközönként tutujgatni kell (ha Ön nem tudja, mi a tamagocsi, érdemtelenül kapta meg a Kossuth-díjat).
A Kossuth-díj tutujgatása végtelenül egyszerű. Nem kell mást tennie, mint büszkén és elhivatottan viselni ország-világ előtt, esőben, szélben, napsütésben. Amennyiben közszereplésre szánja el magát, az istennek se politizáljon, de ha nem bír uralkodni magán és mégis politizál, egy elektromos angolna ügyességével térjen ki a szélsőséges és provokatív kérdések elől.A Kossuth-díj átvételével Ön szándéknyilatkozatot tett, hogy normális magyar emberként viselkedik. Ennek értelmében a Kossuth-díját mérhetetlenül tilos nyilvános helyen leszarni, elégetni, savval lelocsolni vagy egyéb gusztustalan módon inzultálni. Szükséges megjegyeznünk, hogy otthon, családi vagy baráti körben ezek a tevékenységek egyáltalán nem tilosak, ha az Ön perverziója azt megkívánja, akár nemi életet is élhet a Kossuth-díjával. De csak kulcsra zárt lakásajtó mögött! A nyilvánosság bevonása az ilyen performance-okba teljes körű garancia megvonással jár, ami azt eredményezi, hogy az Ön Kossuth-díjas státusa egyszer s mindenkorra megszűnik. Igazán nem szeretnénk Önt ijesztgetni, kedves kitüntetettünk, de ha a fent emlegetett intelmek ellenére mégis elkövet valamilyen ocsmányságot – például egy nyilatkozatával megsért cirka hétmillió magyar embert –, kénytelenek leszünk visszavenni Öntől a kitüntetést, meg a vele együtt kiutalt lóvét a kamatos kamatokkal együtt!
Ezért nyomatékosan arra kérjük, mielőtt kis kacsóját kinyújtaná a díszoklevél, a pénz és a bronzból öntött Kossuth képmás felé, végezzen el egy gyors számvetést, hogy vajon képes lesz-e megfelelni az Ön iránt feltámasztott követelményeknek. Ha arra jut, hogy inkább meggebed, mint hogy beszuszakolja magát a kitüntetés által megkívánt protokollba, mondja azt, hogy köszöni szépen, és hagyja a fenébe az egészet.
A Kossuth-díj egyébként nem igényel speciális bánásmódot. Egy sublód alján épp úgy elfér, mint az íróasztal mögött a falon, arany képrámában, és azt sem igényli Öntől senki, hogy folyton-folyvást emlegesse: hé, emberek én egy Kossuth-díjas vagyok! Képletesen szólva olyan ez az egész, mint egy vakcina, amelyet a legtehetségesebb művészek, kutatók, kultúrmunkások kapnak, hogy megmaradjanak ezen a kivételezett nyomvonalon.
Ha úgy érzi, ez a tájékoztató Önnek nem elég, a kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg a pszichiáterét, majd pedig sürgősen dugja fel a valagába a kitüntetésről szóló oklevelet, a bronzplakettet és a melléjük kapott néhány millió forintot. Tevékenységéhez sok szerencsét és fizikai erővel megáldott jó egészséget kívánunk!
