A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2011.02.24. 10:07 Regénytár

Milyen a jó vécéirodalom?

Köztudott, hogy van egy népréteg, amely imád a vécén olvasni. Ez a csoportosulás ráadásul még tagozódik is, mert például van, aki a kávét is beviszi az inkriminált helyiségbe, a már eleve ott tárolt olvasnivaló mellé. A kávésok létszáma szinte megegyezik a dohányosokéval, vagyis azokéval, akik ebben az alacsony státusú fülkében cigarettaszívással próbálják tökélyre vinni az élvezeteket.

Mivel én nem dohányzom, mentesültem a vécén ülés közbeni pöfékelés plusz kávéivás bonyolult mutatványa alól, de mióta az eszemet tudom, szeretek olvasni ebben a monolitikus nyugalmat árasztó közegben. És mert születésem óta alaposan eljárt fölöttem az idő, szert tettem bizonyos élettapasztalatokra is, már ami a vécén fogyasztható irodalom használhatóságát illeti.
 
Mielőtt rátérnék a jó vécéirodalom csalhatatlan ismertetőjegyeinek felsorakoztatására, hadd térjek ki arra, mit jelentett nekem a klozeten olvasás zsenge gyerekkoromban. Akkoriban még a párttitkárok is az udvar végébe jártak szükséget végezni, hónuk alatt az összecsavart napisajtóval, ami esetükben sokkal inkább a legyek elleni küzdelem eszközének, mintsem az osztályharc fő fegyverének számított.
 
Számomra az a régi, falusi bódé, amelynek deszkáit anyám oltott mésszel fehérítgette, a kultúrához vezető első lépcsőfok volt, mert itt olvastam el a Rejtő összest, ami nyílegyenesen vitt el Homérosz Iliászáig, meg a világirodalom örökbecsű klasszikusaiig. Mindez azt eredményezte, hogy a biológiailag előírtnál jóval huzamosabb időt töltöttem el a nem kimondottan kényelmes ülőkén, de hát az ember legyen türelmes, ha olyan helyzetben van, hogy a kulturális élete forog kockán.
 
Ha úgy hozta a helyzet, hogy a dolog sietőssége miatt nem volt időm felmarkolni olvasnivalót, kényszerűségből a szegre tűzött Magyar Szó szeletkéket bogarásztam, pedig a feldarabolt cikkek között esélyem sem volt találni egyetlen épen maradt mondatot. Az viszont tény, hogy csak módjával mertem levegőt venni, miáltal közel kerültem ahhoz a szemkápráztató nirvánához, amelytől már a víziók és a látomások sem állnak túl messze.
 
Emiatt merem kijelenteni, hogy pontosan tudom, melyek a jó vécéirodalom karakterisztikái. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy a vécére szánt irodalom elsősorban könnyed legyen, szinte adja magát az olvasásra, hogy ne kelljen a szöveg értelmének kiderítésére energiákat mozgósítani. A rövid, töredezett, anekdotázó prózát például az Isten is az árnyékszékre teremtette, ellentétben a mély magvas, filozofikus, netán átvitt értelmű darabokkal. Aki ilyen könyvipari termékkel próbálja szellemi magasságokba emelni a természet követelődző szükségét, kézközelbe hozza magához a bélcsavarodást meg a székrekedést.
 
Egészen egyértelmű, hogy az ember fia a vécén nem a költészet átlényegítő erejét kutatja, hanem a lehető legcsupaszabb gondolatfutamokat. Kiváló szolgálatot tehet például egy-egy provokatív hangnemben íródott jegyzet, publicisztika vagy dilettáns kézzel papírra vetett értekezés. A tudomány sem teljesen reménytelen, ha valamilyen rendkívüli és ritka jelenségről esik szó, de a vécének lécén legüdvösebb dolog valamilyen jó, rejtélyekkel és titkokkal megpakolt krimit olvasni. A régi antikvár könyvek is idevalók, mert itt akkor is érdekesnek tűnnek, ha erősen megkopott a nyelvezetük. 
 
Van még egy szempont, amelyről csak reszketve merek beszélni: a vécén fogyasztott könyvek kapcsán nem árt figyelembe venni azt a tényt, hogy papírhiány esetén akár mozgósíthatók is egy magasabb – pardon, mélyebb – rendeltetésű cél érdekében. Arra a jelenségre gondolok, amikor a háborúban a férfiak Bibliából kitépkedett papírdarabkákba sodorják a szívnivalót. Ebben a nagyon körülírt dologban, amit most kerülgetek, nem a szívnivaló kapcsán hozom fel a könyvek többfunkciósságát, de talán értik, miről van szó. És az is lehet, hogy a jó vécéirodalom megítélésében nem az olvasmányélmény maradandósága, hanem ez a nagyon körülírt, de alapvetően mégis magától értetődő szempont a legfontosabb. Aki látott már csupasz vécépapír rolnit a keze ügyében, pontosan tudja, miről beszélek.

 

www.regenytar.hu

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr642686933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kuci56 2011.02.24. 18:24:07

Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni,hogy merem ajánlani Hasek Svejkjét.Ha beszarunk a röhögéstöl,épp jó helyen leszünk.
süti beállítások módosítása