Mint minden modern, felvilágosult észjárású magyar ember, én is élek-halok azokért a ketyerékért, amelyeknek az égvilágon semmi gyakorlati hasznuk nincsen. Így voltam a Kindle e-book olvasóval is, amelynek már majdnem egy hónapja délcegen büszke tulajdonosa vagyok.
Egy hónap se nem hosszú, se nem rövid idő, de tán elegendő az összegezésre. A Kindlével kapcsolatban legelőször arra jöttem rá, hogy ez bizony nemcsak a készülék eladásáig üzleti vállalkozás: a beépített 3G és Wifi azt a célt szolgálja, hogy a nap bármely szakaszában igénybe vehessük a kütyüt forgalmazó Amazon on-line könyvesboltját és vásároljunk, vásároljunk, vásároljunk (a Kindle regisztrációjához érvényes bankkártya számot kell adni).Ez még nem lenne olyan nagy baj, mert az erőszak ugyebár nem disznótor: ha a békés magyar ember úgy dönt, nem vásárolt e-könyvet az Amazontól, akkor semmilyen földi erő nem kényszerítheti rá ennek az ellenkezőjére. A net egyébként is tele van ingyen letölthető e-kiadványokkal, közöttük pedig szép számmal akadnak olyanok is, amelyeket a Kindle is elbír. Rá is vetettem magam rögtön erre a kínálatra, de szomorúsággal vegyes fájdalommal kellett tapasztalnom, hogy a magyar nyelven kínált free tartalmak választéka egyszerre silány és kétségbeejtő. Lényegében két véglet között válogathatunk: vagy leszedjük a jogdíjmentes, érdektelen régiségeket, vagy a dilettáns kortársirodalom színe-javát. De akármelyiket választjuk, nem fenyeget bennünket a veszélye annak, hogy a letöltött cucc teljesen meg fogja tölteni a készülékünket. Legalább ennyire frusztráló az is, hogy ezek az ingyenes tartalmak csúnyák és kaotikusak, nem beszélve arról, hogy szinte mindegyiknek gondja van a magyar karakterkódolással.
Ezzel már ki is mondtam azt, hogy aki nem tud annyira angolul, hogy a Micimackót el tudja olvasni eredetiben, jobban teszi, ha megmarad a hagyományos magyar könyveknél. Mindezt természetesen nem kell és nem is szabad az Amazon számlájára írni, mert csak rajtunk áll, hogy megtanulunk-e angolul, vagy pedig a letölthető és/vagy a megvásárolható cikkek listáját a végtelenségig kibővítjük-e izgalmas, új, magyar címszavakkal.
Őszintén szólva, nekem a Kindle-vel nem is az volt az eredeti elképzelésem, hogy könyv formájában is beszerezhető műveket fogok rajta olvasni, hanem kéziratokat. A baj az, hogy a kütyü nem ismeri fel a szépen tipografálható doc-formátumot, de a txt-t is csak fapadosan, ami alatt azt kell éretni, hogy egy sereg, tipikusan e-könyves funkciója elvész. Marad tehát a konvertálás, amelyre a legegyszerűbb módszer az Amazon on-line átalakító szolgáltatása: elküldjük e-mailen a kéziratot, és mire azt mondjuk, kótyomfitty, az átalakított, Kindle-kompatibilissá tett szöveg már vissza is érkezik 3G-n az eszközünkre. A ügymenetnek egyetlen apró szépséghibája van: ez az egész fizetős. E sorok írásakor úgy tudom, 0,15 dollárt kell fizetni 1 megabyte-ért.
Marad tehát az ilyenkor szokásos megoldás: az ember keres egy átalakítót, amellyel otthon, saját kezűleg átformáztathatja a dokumentumait és USB-n keresztül a hagyományos tárhelytöltős módszerrel felmásolhatja a Kindle-ére. Mindez teljesen korrekt, leszámítva azt, hogy ez mégiscsak ortopéd megoldás, mert ezzel éppen az veszik ki ebből az egyébként csinos készülékből, ami ismeretlenül vonzóvá tette.
Engem nem hatott meg az, hogy olvasás közben mp3-at is hallgathatok a Kindle-omon, mert az olvasás annyira nehézkes, hogy amúgy is elvonná tőle a figyelmemet. Nem beszélve arról, hogy egy hónap után sem tudok benne olyan könnyedén lapozni, mint egy hagyományos könyvben. Számomra ez a módszer – a gombnyomogatással előhívott menü, és az apró, szinte hangyányi gombokkal adott jegyzetírási lehetőség – nehézkes és lassú. Nem látom át a szöveget, nem tudom, hol járok benne, aminek következtében az éppen olvasott művet nem a saját, autonóm világába tartozónak érzem, hanem egy technikai eszköz tartozékának, ami az elmélyültség rovására megy.
A végkövetkeztetésem tehát az, hogy a Kindle – és vele együtt tán az egész e-könyves világ – egy nagy humbug. Olcsó, hatásvadász szólam az is, hogy ezzel a módszerrel több fát hagyhatunk életben, mert szinte biztosra veszem, hogy a Kindle előállítása, fenntartása és kiszolgálása több fát emészt el, mint egy ezerkötetes házi könyvtár. Nem beszélve arról, hogy a fáknak így, úgy is annyi. Aki folyékonyan olvas angolul, talán megleli benne azt a bőséget, amit én hiányoltam, de azt azért angol tudással sem árt szem előtt tartani, hogy ez az eszköz folyamatosan csapolgatni fogja a bankszámlánkat. Egy megsárgult Rejtő kötet sohasem tenne ilyet.
