Élénk kíváncsisággal tanulmányozom azokat a híreket, amelyek az ízig-vérig magyar termékekről, a hungaricumokról szólnak. Az ezzel kapcsolatos viták, találgatások és tudósítások néha hátrébb szorulnak, máskor meg előrébb jönnek, de a végkövetkeztetés valahol mindig az, hogy nincs egy árva termékünk sem, amelyet speciálisan magyar áruként oda tudnánk dörgölni a világ orra alá.

Engem mindez büszkeséggel tölt el, mert a közhiedelemtől eltérően a bundában nincs semmi szégyellnivaló. Kiváltképp, ha valódi szőrméből készítik, mert akkor apáról fiúra és anyáról leányra száll. A focibunda már más kérdés. Ezt a viseletet akkor pakolják ránk, amikor eszünk ágába nem jut felöltözködni. Élénken emlékszem például a 2009. szeptember 25-ikén, pénteken tévéközvetített Kaposvár–Debrecen NB I-es focimeccsre. Már az is nagyon gyanús volt, hogy a kilencvenedik perc környékén 4–4-re állt az eredmény, ám ekkor, a hosszabbítás legutolsó percében a Debrecen váratlanul tizenegyeshez jutott. Mivel akkoriban még a Debrecennek drukkoltam, valósággal repestem az örömtől. De ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a Debrecen cerberusa hirtelen ott termett az ellenfél tizenhatosánál és ellentmondást nem tűrve, mindenkit félretolva jogot formázott a büntető elvégzésére. Kissé furcsálltam ezt a dolgot, mert a fickó nem a tizenegyesrúgásokra szakosodott, de amikor nekifutott a labdának, és belestukkolt, úgy vágta az ég alá, hogy az alacsonyabban szálló kémműholdak riadtan ugrottak széjjel. Azt, hogy bunda volt, a szomszédos galaktikában is látták. A dolog epilógusa jelenleg még íródik, mert ezt az embert később – ha jól tudom, a Debrecen–Fiorentina meccsen vállalt szerepéért – hosszú időre felfüggesztették. Ám ez csak egy apró, elszigetelt példa a hasonló ügyek óceánjában.
Annak taglalásába most nem mennék bele, miféle ok-okozati kölcsönhatások vezettek el bennünket idáig, de ha már így alakult, ki kéne használni az ebben rejlő óriási lehetőséget, és le kéne védetni ezt a bunda dolgot, mint hungaricumot. A minden gyakorlati eredmény nélkül működő fociakadémiák helyett bundafércelő üzemeket kéne létesítni, ahol busás részvételi díj fejében gyorstalpaló tanfolyamokon képeznék ki azok a külföldieket, akiknek fogalmuk sincs ehhez a szép és számtalan kihívást rejtő szakmáról.
Első ránézésre mindez akár hót marhaságnak is tűnhet, de gondoljunk csak bele, mennyivel macerásabb magas színvonalú, látványos és eredményes meccseléssel megkeresni azt a pénzt, amely primitív labdarúgással is előteremthető. Azt hiszem, erről talán a legtöbbet éppen a Debrecen nyakig gyanúba keveredett játékosai tudnának mondani. Érdekes epizód, hogy a sok gyanús eset dacára mégis ennek a klubbak ajánlották fel a magyar foci viszonylatában mindeddig legbusásabb állami támogatást: azt hallottam, kb. 12 milliárdot kapnak majd az adófizetők pénzéből stadionépítés céljára.
Mindebből számomra az derül ki, hogy a bunda igencsak hasznos viselet és nemcsak télvíz idején. Nyáron, kánikulában például ápol és eltakar. Már amennyire.