Állítólag készen van az új médiatörvény, de egyik cikkelye sem foglalkozik a netes időrablás témakörével. Nem arra a tevékenységre gondolok, amikor az ember rajta feledkezik valamelyik szájton és csak akkor kap észbe, amikor már zörgősre száradt, hanem arra, amikor a magukat hírportáloknak kikiáltó társaságok szenzációsra gyúrt címekkel próbálnak bennünket rávenni arra, hogy térjünk be hozzájuk. Egy kattintás nem sok, de néhány ütős címből játszi könnyedséggel összejön az a látogatásmennyiség, aminek láttán a hirdetők már hajlandók kinyitni a bukszájukat.
Ennek az egésznek az árnyoldala csupán minket, gyanútlan olvasókat érint: a szenzációs címek mögött olyan bagatell érdektelenségek sorakoznak, amelyekre normális felkonferálás esetében senki nem vesztegetné a kattintását. Túlnézve azon, hogy az idő igenis pénz, amelyből minden egyes fölösleges egérnyomkodással másodpercekben és forintban mérhető mennyiségeket veszítünk, az épp hogy csak megpillantott információkból azért valami mégis megmarad a fejünkben. Ha a lényeget a maga csupasz valóságában szemléljük, szinte teljesen mindegy, hogy egy adott honlapon órákat töltünk el, vagy éppen csak rásandítunk. Az ott látott dolgok ugyanis a pillanat tört része alatt képesek befészkelődni a tudatalattinkba, kiszorítva és megsemmisítve az ezeknél összehasonlíthatatlanul fontosabb tartalmakat.
A most készülő, és talán még mindig képlékeny médiatörvénynek ezt a röhögve végzett, arcátlan becsapást is szankcionálnia kéne. Mondjuk úgy, hogy ha a cím és a tartalom nem állnak arányban egymással – és ezt olvasók sorozatos panaszokkal rögzítik –, az érintett hírportálnak penált kéne fizetnie azoknak az oldalaknak, akik a címadásnál mindenfajta szenzációhajhászás nélkül csupán csak a szellemségre koncentrálnak. Egyfajta kárpótlás lehetne mindez azoknak, akik a gonosz csábításának ellenállva megmaradnának a becsületesség és a gyér látogatottság territóriumán.
Sajnos a helyzet ezen a téren szinte már a reménytelenség szintjét ostromolja, mert hiszen az eleddig korrektül és visszafogottan tudósító, valódi hírportálok is egyre többször kényszerülnek belemenni ebbe a címeltúlzós játékba. Vajon ki kattintana rá egy olyan címre, hogy Új korszak kezdődik a kisebbségi politikában, ha ott van mellette: Alkoholista lett a sztármami.
Nem tartozik szorosan ehhez a témához, de ezzel a rövid írással lezárult a Kávézacc Blog indexes kirándulása. A csábítás, mármint hogy ha szabadjára engedem rajtuk a reklámokat, az Index hellyel-közzel kiteszi majd a fő oldalára az itteni írások linkjét, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezentúl a Google blogmotorjával fogok kísérletezni, hátha az jobban bejön.
Tegyék el gyorsan a kedvenceik közé!