Ha száz év múlva lesz még ember a Földön, és arra is marad ereje, hogy számot vezessen a történelméről, talán úgy emlékezik majd erre a mostani klímakonferenciára, hogy ez volt a pusztulás megakadályozására tett utolsó, eredménytelen kísérlet. Mert ne legyen senkinek se kétsége afelől, hogy a Koppenhágában zajló klímatanácskozás után semmi lényeges nem fog megváltozni. Ugyanúgy pocsékoljuk majd az energiát, ahogy eddig, és ugyanúgy mászkálunk majd a világban értelmes célok nélkül, ahogy eddig. Javarészt olyan ez a helyzet, mint amikor az egymást kölcsönösen fenyegető nagyhatalmak megnemtámadási szerződéssel garantálják a békét.
Ha már megnemtámadási szerződést kell kötni, akkor régen rossz, ha klímakonferenciát kell tartani, akkor ugyancsak régen rossz. Kivéve, ha a következő megállapodás születik:
1. Azonnali hatállyal betiltunk minden magáncélú személygépkocsi forgalmat. Aki furikázni akar, menjen vonattal, lóvontatású delizsánsszal, kerékpárral vagy gyalog. Ha nincs semmilyen gépjárműforgalom, egy kb. kétmilliós városban – mint amilyen Budapest – kerékpárral egy órán belül bármilyen úti cél elérhető.
2. Azonnali hatállyal betiltunk minden légi forgalmat, kivéve a Montgolfier testvérek által kifejlesztett hőlégballont, a szabad siklású ernyőt, illetve a szilárd vázas, de ugyancsak szabad siklású sárkányrepülőt. A légi közlekedés egyébként is teljesen fölösleges, mert elveszi az utazástól azt, ami a lényege, nevezetesen a táj megismerésének lehetőségét, nem beszélve arról, hogy az ide-oda röpködő emberből még a távolsággal szemben érzett alázat is kiveszik.
3. Azonnali hatállyal bevezetjük, hogy egy magánszemély napi villamos energia fogyasztása nem lehet több egy darab 100 W-os égő fogyasztásánál. Lehet, hogy ez iszonyatosan kevésnek tűnik, de nem az. A mai öregek között még vannak olyanok, akik áramszünetek idején gyertyafény mellett próbáltak olvasgatni, és ment nekik. Száz Watt ehhez képest valóságos fényáradat, tehát nem kell betojni, a fény nem tűnik el az életünkből, csak egy csomó fölösleges elektromos kacat, amikért nem kár.
4. Végleg és visszavonhatatlanul betiltjuk a hőerőműveket. Helyettük atomerőműveket kell építeni, amennyit csak lehet, a belőlük származó elhasznált fűtőanyagot pedig rakétával fel kell lőni az űrbe, rá a Vénuszra, mert annak nem árt.
5. Világméretű erdősítési programot hirdetünk, sőt a mostani szén-dioxid kvóta helyett erdőfelület kvótát állapítunk meg, amit minden országnak kutya kötelessége teljesíteni. Ezt is lehet csereberélni, például egy szaharai ország eladhatja az erdősítési kvótáját egy olyannak, amelyik ezt a feltételt könnyebben teljesítheti, a kapott pénzből pedig élelmiszert vásárolhat, mert a kőolajbányászatot is betiltjuk, aminek nyomán a szaharai országok nemcsak csontszárazak, hanem csontszegények is lesznek.
6. Előírással szabályozzuk a személyenként elhasználható napi kalóriamennyiséget, ami egy ülő munkát végző felnőtt ember esetében 2140 kalória. A megspórolt kalóriamennyiség ugyanúgy takarékba helyezhető, ahogy a pénz, de az érvényes energia-kalória árfolyam szerint át is váltható plusz energiára. A fizikai munkát végzőkre a limitálás nem vonatkozik.
7. Limitáljuk a tehenek és más kérődző jószágok számát, mert ezek a szén-dioxidnál is veszélyesebb metánt böfögnek föl, tovább gerjesztve az üvegházhatást. Hamarosan világméretű kampányt is hirdetünk, amelyben a tehenek gaz és förtelmes lényekként szerepelnek, sőt az indiai szent tehenek negatív példájára hajazva megalapozzuk a gonosz és elvetemült tehenek kultuszát. Velük szemben a csirkék kedves, szelíd, szeretni való állatokként jelentkeznek a művészetekben.
8. Bevezetjük az egyénre porciózott szén-dioxid kibocsátás fogalmát, ami valójában egy számadat, és azokból a részeredményekből tevődik össze, ami az illető életvitelének a velejárója, pl. vannak olyan szakmák, elfoglaltságok, hobbik, amelyek több szén-dioxid kibocsátással párosulnak, mint mások. Aki szén-dioxid mentesebb életet él, kitüntetésben és különféle sztahanovista címekben, jutalmakban részesül.
9. A kisiskolások körében rajzpályázatot hirdetünk, Ahogy én a szén-dioxid tárolását elképzelem címmel, mert köztudomású, hogy ez a korosztály rendelkezik a legélénkebb fantáziával, következésképpen innét jönnek elő a leghasznosabb tudományos ötletek.
10. Végül pedig bevezetjük a vallásoktól független Szén-dioxid Mentes Szombatot (SZMSZ), amikor minden gyár és üzem köteles leállni, sőt a tömegközlekedés se megy, hogy minél kevesebb káros gáz kerüljön a levegőbe. Az emberek ilyenkor kénytelenek lesznek otthon maradni a seggükön, és társasjátékozni, vagy beszélgetni egymással, esetleg könyvet olvasni, hogy a szabad levegőn végzett jóízű sétákról ne is beszéljünk. Ez az a nap, amikor tényleg harapni valóan tiszta lesz majd körülöttünk a levegő.
Remélem, ez a kommuniké jön majd ki a konferencia végén, mert ezzel a pár apró rendelettel biztosan meg lehet menteni a bolygónkat a végpusztulástól, de ha a politikusok rálegyintenek, és azt mondják, ez túl durva, ebbe úgyse megy bele senki, akkor vegyük úgy, hogy máris megástuk a saját sírunkat. Bár ha jobban belegondolok, egy csipetnyi kételyt azért a kedvező végkifejlet is föltámasztana bennem, mert ugyan mi garantálja, hogy a megvonások és a tiltó rendelkezések betartatása nem eredményez a mostaninál is nagyobb szén-dioxid kibocsátást? Alighanem semmi.
www.regenytar.hu
