Pénteken becsapódik a földbe egy busznagyságú műhold. Hogy pontosan hová érkezik, azt csak az Atyaúristen tudná megmondani, ezért mindenkinek egyforma esélye van arra, hogy rendes, napi tevékenysége során interakcióba keveredjen vele.
Egyel több okunk van tehát félteni amúgy is számtalan módon támadott életünket. Lehet, sőt biztos, hogy az utcán – pláne itt, Budapesten – százszor nagyobb veszélyeknek vagyunk kitéve, de ez a műholdas dolog sokkal idegesítőbb. Az benne az elementárisan durva, hogy ebben a momentumban mindenki egyenlő. Cirka hétmilliárd ember jutott közös nevezőre ezzel a bizonytalansággal, és ebben a masszában éppen úgy benne vannak a milliomosok, mint a vagyontalanok (nem téveszthetők össze a vagyonnyilatkozatot benyújtott képviselőkkel). Bill Gatesnek is éppen annyi eséllyel szakadhat a nyakába ez a micsoda, amennyivel annak a szerencsétlennek, akit reggel a kukában kotorászni láttam. Hátborzongató, de úgy tűnik, ezzel a csapással mégiscsak ránk köszöntött a kommunizmus. Az csak egy apró szépséghiba, hogy nem az anyagi javak racionális és egyenlő elosztása terén tett magáévá bennünket.Ebben a szent pillanatban semmilyen védekezési eszközünk nem létezik erre a kozmikus karambolra, és ez bizsergető érzés. Mármint, hogy a világot teljesen elborította ez a globális tehetetlenség. Nekem például az jutott eszembe, hogy ebben a dologban akár még az Egyesült Államok elnökével is kezet foghatok, mert hiába őrzi őt egy hadosztálynyi kommandós, a műmeteorral szemben a fegyverek is tehetetlenek. De az is lehet, hogy ezen a nagyhatalmi szinten már olyan lézerfegyverek is léteznek, amelyek képesek megsemmisíteni az űrből érkező tárgyakat. Még ha így is van, ez olyan kis mértékben rontja a statisztikát, hogy még bőven benne maradunk a tűréshatárban.
A lényeg - nem győzöm hangsúlyozni – az, hogy péntekig mindnyájan (na jó, talán Barack Obama kivétel) egyenlők vagyunk. Hasson át bennünket ez a testvéri szeretet, és virtuálisan fogjuk meg egymás kezét, vagy más, kiálló testrészét, hogy spirituálisan egyesülve osztozhassunk abban a közös cidrizésben, amelyet ez a közelgő esemény gerjeszt. Meglehet, hogy akadnak köztünk olyan eltévedt bárányok is, akik csak legyintenek erre az egészre, ám ez legyen az ő magánügyük. Attól, hogy valaki fittyet hány rá, a veszély még nagyon is létezik.
Szóval ne felejtse el senki: péntekig egy cipőben járunk mindannyian. Félre tehát a kicsinyeskedéssel, a dölyfösködéssel meg a többi haszontalansággal, mert megeshet, hogy éppen mi leszünk azok, akik ezen a kozmikus lottón kihúzzuk a főnyeremény.
Nekem azért a földi jobban tetszene.
