Megtaláltam a nap ökörségét az egyik konkurens blogon. Így szól: hamarosan újabb könyv jelenik meg a népszerű Kisvakond sorozatban, a címe: A kisvakond drogos lesz. A Zdenek Miler–Eduard Petiska tandem ezt a művet négyéves kortól ajánlja a lurkóknak, hogy idejekorán és felelősen választhassanak maguknak kábítószert, merthogy a szerzők a Kisvakond drogos kalandjait mesélik el, nem kendőzve el a különféle drogtípusokból adódó mellékhatásokat.

A hírt enyhén szólva nem hiszem el, de mint fricska megér egy továbbgondolással, társadalmi ön- és közreflexióval tarkított hozzászólást. A szóban forgó blogon gyorsan be is postoltam egy kommentet, hogy én bizony agyonlőném a szerzőpárost is, meg a kiadót is, de a nálam kevésbé kategorikus, és kevésbé morbid véleménynyilvánítók azonmód nekem estek. Mivel a tett színhelyén nincs kedvem vitába bocsátkozni senkivel, meg hát ez az egész úgyis csak egy blőd ötlet, itt, a saját terepemen próbálok bővebben is kibontakozni. Rögtön azzal kezdeném, ami kézenfekvő, mármint, ha lesz is ilyen kiadvány – márpedig miért ne lenne –, akkor a sorozat következő kötetének talán A Kisvakond gyilkol címet kéne viselnie, merthogy ez a tevékenység is legalább annyira kigyomlálhatatlanul jelen van a mindennapjainkban, amennyire a kábítószerezés.
A humor elemi erejével fölfegyverkezve, részletesen be lehetne mutatni a porontyoknak a különböző gyilkolásnemek jó, illetve rossz tulajdonságait, hogy aztán idejekorán és felelősségük teljes vértezetében pompázva eldönthessék, kell-e nekik ez az egész, vagy nem. Külön ki kéne térni a mellékhatásokra is, mert azok nemcsak a drogokban, hanem itt is vannak, például olyan formán, hogy a meggyilkolni szánt egyén maga is fegyvert ránt, és mielőtt még kinyuvaszthatnánk, galád módon szitává lő bennünket. Ez a kötet egyébként – sikerüljön bármilyen tökéletesre – csupáncsak fakó utánzata lenne annak az edukatív produkciónak, ami a tévé adásaiból pörög rá a nagyérdemű csöppségekre, mert ha az a malőr éri őket, hogy nem térnek aludni úgy hét-nyolc óra körül, hanem ott felejtődnek a készülékek előtt, csupa trancsírozós, hullaboncolásos, törvényszéki orvos szakértős sorozatkriminek lehetnek szemtanúi.
Mindezek ismeretében és szem előtt tartásával már nem is akkora túlzás ez a hipotetikus drognépszerűsítő képeskönyv, mint amekkorának látszik, sőt, ha jobban belegondolok, jobban járnánk vele, mint az általam emlegetettel, bár alig hiszem, hogy egyik is meg a másik is sokat várat majd magára. Majd meglátjuk.
www.regenytar.hu