Van egy mondás, mely szerint minden férfi, aki megcsalja a feleségét az disznó. Aki meg nem, az marha. Úgy fest, Ryan Giggs, a MU szupernóva középpályása nem akart a jámbor kérődzők táborába tartozni, legalábbis ez derül ki abból a hírből, ami alig néhány órája pattant ki a világ színe elé. Giggs kőkemény viszonyt folytatott egy ex szépségkirálynővel, éspedig hat hónapon keresztül. A légyottokra az idegenbeli meccsek előtt került sor, ami szerintem enyhítő körülmény, hiszen Giggs nem koslatott a csaj után, és nem is randizott vele bárgyún kitéve magát a spontán féle lebukásnak. .jpg)
A dolog innentől egészen egyértelmű: a szexuális befolyásoltságot a futballzseni csakis és kizárólag doppingolási célokra használta fel. Ha tehát ezzel rukkolna ki a nyilvánosság elé, részben letompítaná az ügy brutális élét, részben új fejezetet nyithatna az ajzószerek elleni küzdelemben. Egyébként pedig nagyon sajnálom szegény Giggst, mert egészen idáig ő volt a sportoló eszményképem. Szigorú nézésű, de talpig korrekt családapa, aki nemcsak a pályán lát tisztán, hanem a magánéletében is. Erre föl itt van ez a szaftos botrány.
Nem azért, mert magam is férfi vagyok, de én egy kissé azért Giggs pártján állok. Félreértés ne essék: nem mondom azt, hogy jól tette, amiért megcsalta a feleségét, de egy ilyen fazonnak, aki a galaktika tíz legmenőbb csávói között foglal helyet, és ráadásul nem is úgy néz ki mint a világbank frissen megbukott elnöke, nagyon nehéz lehet ellenállni a kísértésnek. Neki aligha kellett utána iramodnia a lehetőségnek, mert az jött magától.
Biztosan volt, akit el tudott hajtani, és volt, akit nem. Emberek vagyunk vagy mi a szösz. A tesztoszteronnak ez az egyetlen mellékhatása, és aki sportol, még fokozza is a veszélyt, aminek megcsalás tekintetében kiteszi magát. Amúgy meg köztünk maradjon, de Giggs babája legalább jól néz ki, szemben Swarzeneggerével, mert az a hölgy – a képek tanulsága szerint – egy járási Brigitte Bardot hasonmásversennyel egybekötött vizespóló bajnokságon is csak a vert mezőnyben kullogna.
Sajnálom szegény Giggst, ugyanakkor kissé bosszús vagyok a nejére, mert neki az lett volna a feladata, hogy – két gyerek ide, vagy oda –, éberen figyeljen az urára, és fürge kézzel hessegesse el róla hölgykezdeményeket. Nem esett volna le a karikagyűrű az ujjáról akkor sem, ha minden egyes idegenbeli mérkőzésére elkísérte volna a párját, pláne úgy, hogy az ilyen dzsembörikre a tiszteletjegy is garantált.
A kérdés ezek után csupán az, hogy mit lép ezek után Giggsné asszonyság? Ugyanúgy kiforgatja minden vagyonából a férjurát, ahogy Tiger Woodst is a felesége, vagy inkább megbocsát neki? Számomra ez is érdekes, mármint, hogy a brutálisan jól kereső, világtehetség férj által összekapart iszonytató vagyon miért kerülhet át egy válás után automatikusan annak a feleségnek a folyószámlájára, aki a férje nélkül legfeljebb átlagos lehetne.
Nem vagyok Giggs pártján, mert ez akkor is ocsmány és aljas tett, ha ő egy fenomén, márpedig az. A tettéért bűnhődnie kell, és alighanem bűnhődik is, mert ha nem így lenne, Jézus Krisztusnak hívnánk, mert tudomásom szerint ő volt az egyetlen, aki tökéletes immunitást mutatott az efféle világi hívságok ellen. Csak egyszer piszkálta meg az ördög, amikor azt kérte, ha lehet, inkább ne kelljen kiinnia szenvedés ürmös poharát. Most ugyanez a sors jutott, Giggsnek is pedig – bármennyire is tehetséges – közelében sincs a megváltónak. Ettől függetlenül azért még mondhatja azt, hogy távozz tőlem sántán. Futballról lévén szó, nomen est omen.
