Kávézacc

Annak ellenére, hogy élő csízt még sohasem láttam, ebből a felismerésből arra következtetek, valami mélységesen általános, minden földi és nem földi létformára egyaránt kiterjedő felfedezésről van szó. A természet világában, minden összefügg mindennel, tehát ha a szép csíz intelligensebb a csúnya csíznél, akkor ez ránk, emberekre is érvényes. A baj azzal van, hogy ezt senki sem meri kimondani, mert a világot olyan mértékben uralják és irányítják a csúf emberek, hogy az borzasztó. És aki egészen idáig kételkedett abban, hogy a szépség meg az okosság összefügg, nézze csak meg, hogy ezek a nagyszámú, felettébb csúnya emberek miként dirigálnak, és miféle intézkedéseket hoznak, máris be fogja látni: igazam van.

 

Végső ideje lenne hát rendet tenni a fejekben és kijelenteni, hogy a szépeket lenéző, lekicsinylő és kigúnyoló magatartásformákat ez idáig kizárólag a rosszindulat szülte. A csízek kristálytiszta, természetközeli világában nincsenek sem hátsó szándékok, sem rejtett gazdasági érdekek, amelyek következtében a csúnyaság felemelkedhet, és árnyéka alá rejtheti az eredendő szépséget, ezért róluk kéne példát vennünk. Nagyon sajnálom, hogy nincs egyetlenegy csíz ismerősöm sem, mert biztosan gyakorlati példákkal is alátámasztaná ezt az egyébként magától értetődő felvetésemet.

 

Továbbmenve ezen a gondolaton, és megkeresve ennek az ügymenetnek a magyarázatát,  a szépség kapcsán valami olyasmiről lehet szó, mint amilyen az ambalázs a modern, fogyasztói társadalomban. Tény, hogy a mai világban az örök élet elixírjét sem lehetne eladni megfelelő csomagolás nélkül, és az is köztudott, hogy minél értékesebb az áru, annál csinosabb a köré kerekített csomagolás. A természet világában szinte biztos, hogy a csomagolás szerepét a szépség tölti be, ebbe a göngyölegbe burkolva mutatja meg magát a lélek, ha tehát ez a dolog hiányzik, akkor nemes egyszerűséggel szörnyetegségről van szó. Aki kételkedik ebben, nézze meg, miként festenek a világban szanaszét futkározó diktátorok. Egy felületes pillantás is elég annak megítéléséhez, hogy köszönő viszonyban sincsenek sem a szépséggel, sem az intelligenciával.

 

A csízeknek tehát igazuk van, de kár lenne beérni ennyivel, és továbbhaladni az emberiségnek ezen a csúnyaságra és szörnyetegségre felesküdött útján. A baj csupán az, hogy mi ezt a még nem is létező szemléletváltást sem tudjuk elképzelni tetemes ráfordítás nélkül. Ha tehát valaki, akire hallgatunk, kimondaná, hogy az szépség meg az ész egyenes arányban állnak egymással, még többet áldoznánk kenceficékre és csicsás holmikra, mint eddig, és ezzel megint csak a csúnya emberek álalt dirigált szépségipar járna jól, mi pedig ott maradnánk, ahol mindig is voltunk. Talán mégis jobb lesz ezt az egész szépség dolgot meghagyni a csízeknek.