Aki azt gyanítja, ennek a kívánalomnak a gyakorlati életben nincs semmi értelme, elég, ha felidézi önmaga előtt a régmúlt történéseit, mert bizony nem egyszer előfordult már, hogy a foci miatt háború tört ki két szomszédos ország között, a házon belüli revolúciókról nem is beszélve. Azt hiszem, abban is vita nélkül megegyezhetünk, hogy a minőségi labdarúgás a modern szórakoztatás Csomolungmája, és különösen érvényes ez a BL mérkőzésekre, amelyeket nálunk, valamilyen fura, számomra ismeretlen ügylet miatt nem valamelyik közszolgálati csatorna, hanem egy kiskaliberű kereskedelmi tévé kaparintott meg, ami ugyebár vérlázító.

 

Tegnap például az a csúfság esett meg velem, hogy miközben a Barca-Sakhtar meccs kapcsán on-line stream linkért kuncsorogtam a Facebookon, azt az üzenetet kaptam, hogy a horvát közszolgálati tévé ezt az eseményt élő egyenesben közvetíti. Szerencsére nem várta el tőlem senki, hogy kínos mentegetőzésbe kezdjek, amiért hazánk köztévéje erre a dologra nem képes, meg hát a várva várt stream-link is megérkezett, de ugyebár más érzés egy kicsiny ablakban bámulni a meccset a monitoron, mint a tévé képernyőjén.

 

A meccs ideje alatt nem volt időm mérgelődni, de utána eszembe jutott, hogy ez a dolog, mármint, hogy egy adott ország köztévéje közvetíti-e a csúcsmeccseket, avagy sem, az adott ország működésképességének, nemzeti tartásának és józan éleslátásának a mérőműszere. Amelyik nemzet egy jottányit is ad magára, úgy megveszi ezeket a meccseket, mint a pinty, és nem próbál meg belepumpálni a nem létező labdarúgásának fejlesztésébe kemény milliárdokat, mert az ilyesmi ugyebár a pénz elpocsékolásával egyenértékű. Amiatt az egyszerű ok miatt, hogy fejleszteni csak azt lehetséges, ami legalább elemi szinten létezik. Legutóbb a magyar gyapotprogram fuccsolt be emiatt a tisztán elméleti hozzáállás miatt, most meg úgy tűnik, ezért maradunk nézhető és élvezhető foci nélkül. Az már szinte mellékes, hogy a környező országok futballrajongói, akik kulturált és jogtiszta módon követhetik a már emlegetett BL eseményeit, nemcsak, hogy fölényben érezhetik magukat hozzánk képest, hanem okkal és joggal le is néznek bennünket.

 

Ezért, vagyis a társadalmi béke és a közösségi megnyugvás érdekében kéne beilleszteni a fent hangoztatott tételt abba a fránya alkotmányba, mert e nélkül, nekünk, agyonfrusztrált, agyonzsigerelt és mindemellett még létbizonytalanságba is taszajtott népeknek ez jelentené azt a bizonyos gyakorlati többletet, amiről úton, útfélen szó esik. Tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy egy ilyen mondatért az ENSZ sem emelne vétót, mert ott sem csupa idióták székelnek, akiknek fogalmuk sincs arról, mi kell a népnek. Bár erre azért nem mernék mérget venni.