A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2011.09.12. 13:39 Regénytár

Lakásvesztés

Magyarországon egyre többen űznek sportot abból, hogy kisajátítsák mások lakását. Azt mindenki tudja, hogy a bankok hitelnyújtás címén a középkori hűbéruraknál is gátlástalanabbul fosztogatják kifelé a lakosságot, de ennek a lakásszerző-lakásvesztő, húzd meg, ereszd meg küzdelemnek mostanában új szabályai vannak kialakulóban.

Azt olvastam, hogy mostantól a telefonszámlán szereplő tartozás is a lakás elvesztéséhez vezethet. Ez ugyebár azt bizonyítja, hogy Magyarországon jelen pillanatban a lakosságot leginkább a lakás elveszítésével lehet megijeszteni. A lélek elkárhozásáról szóló középkori propaganda ma már nem működik. Egyszerűen azért, mert a lélek világpiaci ára az elmúlt évszázadokban jócskán devalválódott, szemben az ingatlanéval, ami folyvást növekedett. De az is igaz, hogy a csupasz ingatlan nem ér sokat, ha az ember nem kap hitelt a banktól, hogy megvásárolhassa. A megvehetetlen és eladhatatlan ingatlan olyan, mintha nem is létezne.
 
Az még rendben volna, hogy óriási nagy vétség esetén – mondjuk, kártyából eredő adósság, vagy valamely rosszul elsült politikai játszma következtében – a vesztes lakását vigye el az ördög, na de hogy egy kifizetetlen telefonszámla miatt!? Nem beszélve arról, hogy a telefon- és egyéb társaságok olyan rafinált módon rakják össze a csomagjaikat, hogy ember legyen a talpán, aki el tud közöttük igazodni. A modern szolgáltatói üzletfilozófia úgy épül rá erre, hogy a régi, hűséges ügyfeleket bünteti azokkal szemben, akiket levadászni igyekszik (én pl. már tíz éve az egyik legnagyobb tévé-internet-telefon szolgáltató hűséges ügyfele vagyok, de még soha nem kaptam tőlük bónuszkedvezményt).
 
Az érzelmi kirohanásokat félretéve valahol érthetőnek tűnik az, hogy a közüzemi szolgáltatók és a bankok szinte sportot űznek abból, hogy az ügyfeleket kibillentsék a lakásukból. Az ő szemükben a forint csak egy értéktelen vacak, mert már az is a világ csodája, hogy megáll a lábán. Ezzel szemben a lakás jól regisztrálható érték. Hasonló ahhoz a félig lerágott csonthoz, amit a kutya elkapar a kert végében, miután az a szerencse érte, hogy degeszre zabálhatta magát. Ínséges időkben bármikor elő lehet ásni, mert egy kis kosztalanítás után máris piacképes.
 
A legfurcsább mégis az, hogy erre a bajra létezik, azaz létezhetne megoldás: a mobil terén már most is át lehet állni a feltöltő kártyás üzemmódra, ami azt jelenti, hogy az ember csak addig fecseghet, ameddig van rá kerete. Ezt követően átkerül sorry üzemmódba, de a lakása legalább megmarad. Ma már nem lenne kunszt a villany-, a gáz- és a vízmérő kapcsán bevezetni ugyanezt, ami azzal járna, hogy csak addig világíthatnánk, melegedhetnénk, fürödhetnénk, ameddig volna hozzá keretünk. Ha lenullázódnánk, ott maradnánk a sötét, fűtetlen lakásban egy pohár víz nélkül, de nem kéne attól tartanunk, hogy a behajtó céggé konszolidálódott lakásmaffia egy szép napon ránk töri az ajtót.  Az viszont tény, hogy ebben a lakásokkal végzett sportmutatványban a nemzetközi mezőnyben is elég jók vagyunk, ezért ha tisztává, átláthatóvá és nyomon követhetővé válna a bankok és a szolgáltató cégek ezzel kapcsolatos machinációja, egy újabb nemzeti mítosszal lennék kevesebbek.
 
Vigasztaljon bennünket a tudat, hogy egyelőre ez még nem olimpiai sportág. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr63220604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása