Régóta sejtem, hogy a magánnyugdíjpénztárak körül nincs minden rendben, de most, miután elolvastam a velük kapcsolatos tán legbizarrabb hírt, ami a galaktikánkban napvilágot látott, a sejtésem bizonyossággá érlelődött. Nem egy távoli, egzotikus országban, hanem sokra hivatott, szép hazánkban történt az alábbi eset: egy magánnyugdíjpénztár ingyenes állástanfolyamot hirdetett, mert ügynöki munkára keresett aspiránsokat. Egyik tanfeladatként olyan átlépési nyilatkozatot kellett kitölteni, amelyben a jelentkezők a valódi adataikkal szerepeltek. A tanóra végén a cég képviselői közölték a néppel, hogy ipi apacs, az átlépés megtörtént, és ez nem gyakorlat.

Állítólag a PSZÁF már nyomozgat az ügyben, és ha a hosszú és bonyodalmas procedúra végén kiderül, hogy ez a svindli megsértett valamilyen törvényt, olyan pár százezer forintos bírságot fognak kiszabni, hogy csak úgy csattan. Túllépve azon a kínálkozó párhuzamon, hogy Kínában az ilyesmiért gondolkodás nélkül kötél járna, csak azt tudom mondani, ezek után végképp nem kérek a magánnyugdíjpénztárakból, sőt, ahogy az állam huzakodik a nyugdíjkorhatárral, úgy vagyok vele, a leendő nyugdíjamat is dugják föl maguknak, tövig. Amit eddig befizettem, azt egy összegben kérem vissza, és majd én, a magam szerény eszközevel megoldom az egyelőre még hipotetikus nyugellátásomat. Azt momentán nem tudom, mibe fogom fektetni ezt a temérdek pénzt, de úgy tűnik, minden megoldás jobb, mintha ezeknek a karvalyoknak a körmei közt maradna.
Ha tehetném, még egy mozgalmat is elindítanék azzal a felkiáltással, hogy ne legyen nyugdíj! Ami most van, az úgyis csak bohóckodás, az pedig a megalázással vegyített röhej, hogy az üres nyugdíjalapot a korhatár kitolásával próbálják semlegesíteni. A vége egy olyan törvény lesz, ami kimondja: csak a matuzsálemi kort megélteknek jár az állami apanázs, de nekik is csak minimál szinten, tizenharmadik havi nélkül.
Sokkal tisztességesebb lenne, ha végre kiállna elénk valaki, és kimondaná, hogy emberek, sajnos ez a régi, szocialista csökevény, ami nyugdíj néven vonult be a köztudatba, egyszer s mindenkorra kipurcant. Találja fel mindenki magát, ahogy tudja. A befizetett járulék direkt erre a célra kibocsátott államkötvényekben teljes összegben fölvehető, úgyhogy hajrá és sok szerencsét!
Lehet, hogy ezzel még inkább fokozódna a káosz, de tény, hogy eltűnne a pártok legmegcélozhatóbb szavazórétege. És ezzel új korszak kezdődne a modern kori magyar történelemben: nyakunkba szakadna a korlátlan őszinteség.