A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

április 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2010.06.17. 14:56 Regénytár

Mi legyen a könyvekkel?

Most már kimondható, hogy tömegkatasztrófa nélkül, mondhatni rendben lezajlott az idei könyvhét (is), úgyhogy végső ideje az ilyenkor szokásos összegzésnek. Lényegében minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, leszámítva azt, hogy ebben a nagy, könyves förgetegben senkinek sem jutott eszébe fórumot rendezni arról, mit kezdjen az író a saját, önkezével írt könyvével?

Nem arra a rendkívül gyakori esetre gondolok, amikor az írót teljes mellbedobással támogatja a média, engemet az a meglehetőst ritka, szinte már hipotetikus szituáció érdekel, amikor az írót még a notórius olvasók sem veszik észre, ha véletlenül belebotlanak. Az ilyen írók a tudomány mai állása mellett megmagyarázhatatlan módon jutnak odáig, hogy könyvük keletkezzen, és a bajok valójában innét datálódnak, mert bár a törvény előírja, hogy a kiadók minden kiadványuk szerzőjének kötelesek honoráriumot fizetni, ez többnyire csalafinta módon, az eladott példányszámok után járó százalék formájában kerül be a szerződésekbe. A médiátlan írók ezért inkább maguk hajtják le a fejüket a tőkére, és kérik rimánkodva a kiadót, hogy csapjon le rá, azaz a kutya vacsorája szerűen bizonytalan lóvé helyett inkább adjon át egy bizonyos mennyiséget a könyvükből.
 
A könyvhét valami olyat jelent a könyvek forgalmazásában, mint a lucernatermesztésben az első kaszálás, azzal a különbséggel, hogy itt a satnya termést nem a fél lábszárig érő lucerna, hanem az eladatlan könyvek garmadája jelképezi. Az egyszerű, nímand író csak az ünnepélyes záró hang után kezd gondolkodni, mibe bonyolódott bele, mert az eladatlan példányait haza kell vinnie a nagyon is szűkös lakásába, ahol szinte tobzódnak az egyéb - külföldi és hazai - írók produktumai.
 
Ekkor jön elő igazán égetően az a kérdés, hogy mit lehet kezdeni száz, jó esetben kétszáz extrán jó esetben mondjuk, kétszázötven-háromszáz kötettel, ami a sajátunk. Néhányat elhasználhatunk fotel- és ágyláb helyettesítőnek, de a többit bizony be kell gyömöszölni valahová. Ilyenkor derül ki, hogy már száz vékony könyvecskének is irtózatosan nagy helyigénye van, pláne, ha előzőleg lefejtették róluk a nejlon kötegcsomagolást.
 
Az idealista írók ez esetben lázas akciózásba kezdenek: fölkajtatják az összes ismerősüket és sármjukat  vagy erőszakosságukat bevetve, évtizedes, jó kapcsolatokat is kockára téve, ultimátumszerűen közlik velük, hogy kutya kötelességük megvenni legalább egy dedikált példányt. Más országokban ez a metódus talán még működhetne is, de minálunk, a mai, kiélezetett, elanyagiasodott világban majdnem úgy hat, mint szemközt ügynökölni valakit egy haszontalan, ámde sokba kerülő kozmetikummal. Biztosak lehetünk benne, hogy azok az ismerősök, akikre rátukmáljuk a művünket: 1. nem fogják elolvasni, 2. nyilvántartásukban áttesznek bennünket a kerülendők közé, 3. még nagyobb haszontalanságnak fogják tartani az irodalmat, mint eddig.
 
Szerintem a mi legyen a könyvünkkel kérdés legelegánsabb és legcélravezetőbb megoldása az osztogatás. Lazán és az anyagi ellenszolgáltatásra tett célzás leghalványabb jele nélkül kell ajándékozgatnunk fűnek és fának. Elolvasni ekkor sem fogja senki, de abban biztosak lehetünk, hogy a szekrény aljába visszatehetjük a könyvek kedvéért kicibált pulóvereinket. És ez is valami.    

 

www.regenytar.hu

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr502089123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2010.06.17. 18:55:04

"a törvény előírja, hogy a kiadók minden kiadványuk szerzőjének kötelesek honoráriumot fizetni"

Volt olyan gimnáziumi tanárom, aki FIZETETT ÉRTE, hogy kiadják a könyveit. Ez általános jelenség? Vagy az elején mindenképp fizetni kell, aztán vagy megtérül, vagy nem?

☉ ☾ 2010.06.17. 19:01:52

Kb. 900 példány az alap. Az írók pedig nem osztogatják el a könyveiket, hanem megőrzik, mert hisznek abban, hogy egyszer, valamikor, később, amikor nagy szükség lenne rá, akkor éppen már nem lesz belőle mutatóba sem, ezt pedig el akarják kerülni, hiszen milyen író az, akinek nincsen (saját) kötete otthon?
A szekrényt lenyitva a különböző kötetek egyre fogyó halmára pillantva nő az önértékelésük és az aggódás, mi lesz ha elfogy?

Gabe2 2010.06.17. 19:04:29

@Pitypalatty úrfi: Most is sokszor úgy kezdik az elsőkötetes szerzőkkel, hogy kiadjuk, ha hozol ennyit meg ennyit.
Nos, én eddig soha nem adtam ki olyan könyvet (pedig fiatal szerzőkkel dolgozom, akiket szinte a kutya sem ismer), amit a szerzőnek kellett volna finanszíroznia (esetleg hozott rá vmilyen [önkormányzati vagy céges támogatást).
Sajna, a marketingre már nem nagyon van pénz...

☉ ☾ 2010.06.17. 19:07:33

"a törvény előírja, hogy a kiadók minden kiadványuk szerzőjének kötelesek honoráriumot fizetni" - a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerző - ha van rá pénze - megfizeti a kiadót, és így megjelenhet folyóiratban, vagy egy antológiában, és lehet persze kötete is.
Székesfehérváron ilyen "szerkesztőséget" vezetett Péntek Imre, aki még a belgyógyászának az aforizmáit is kiadta az akkori Árgusban. Ami legalább vicces volt, a mostani lap már céltalan és olvashatatlan.

alex4427 2010.06.17. 20:16:57

Hát, igen, manapság komoly (!?) olvasó-tábora csak a celeb íróknak (Havas Henrik, Verebes stb.) van.
Jut még eszembe: mintha a KINO moziban láttam volna legutóbb egy könyvespolcot, azzal a felirattal, hogy "felejtsünk ott" mi is könyveket!

Szabados Tamás - · http://syllabux.com/ 2010.06.17. 21:31:43

@.ılı.ılı.: "- a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerző - ha van rá pénze - megfizeti a kiadót, és így megjelenhet folyóiratban, vagy egy antológiában, és lehet persze kötete is."
Ha piacra akarsz kerülni, anélkül, hogy fizetned kelljen érte, és nem akarsz évekig szemezni az eladatlan példányokkal, válaszd a Syllabux Könyvkiadót: syllabux.com/
A Syllabux elektronikusan és nyomtatott formában is forgalmazza a könyveket, de csak megrendelésre készítünk nyomtatott példányt, és azokat darabra nyomtatjuk. Ha egy könyvet vesznek aznap, akkor egyet.
A szerzőknek a kiadói haszon 50%-át fizetjük a szerzőknek, és minden eladott példány után még aznap utaljuk a honoráriumot.
A Syllabux nem profitorientált vállalkozás, azért hoztuk létre, hogy minél több könyv elérhető legyen.
A kiadó filozófiáját a GYIK-ban találod meg: syllabux.com/index.php?mod=faq

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.06.17. 21:34:21

@Szabados Tamás -: Oopsz! Ez egy kissé bújtatott reklám :))))

Taxomükke (UK) 2010.06.17. 22:50:53

@Regénytár:
Nem, ez egy csöppet sem bújtatott reklám, mindenesetre szimpatikusnak tűnik az eljárás.
Más kérdés, hogy egy-egy példány kinyomtatása fajlagosan alighanem lényegesen drágább, mint egyébként.
A könyvkiadók amúgy ajjajjajj, de a terjesztők rosszabbak...

petőfi lajos 2010.06.17. 22:56:26

A poszt írójának igaza van, és minimum szakmaközeliséget feltételezek róla, @.ılı.ılı. pedig elhamarkodottan ítél véleményem szerint, jóllehet tényleg vannak diszfunkciók a magyar könyvkiadásban- és terjesztésben. Azért az a tapasztalat, hogy ha valaki komolyan vehető szépirodalmat állít elő, az előbb-utóbb megtalálja ehhez az orgánumot. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az vagy peches, vagy nem volt elég kitartó, vagy frusztrált az elutasítás miatt. Péntek Imrét, aki egyébiránt kiváló költő, és jó szakember, szóbeszédek vagy frusztrciótól fűtött kritikák miatt leírni nem túl elegáns.

petőfi lajos 2010.06.18. 01:14:39

@.ılı.ılı.: Arról nem is beszélve, hogy eddig négyszer publikáltam Pántek Imre jelenlegi lapjában, és én kaptam érte honort, nem fordítva, az Árgus pedig jelen pillanatban (jóllehet egy ideje hallgat magáról) az egyetlen európai színvonalon megjelenő magyar lap (tartalmilag ezt nem feltétlenül tartom, de a koncepció, amit egy-két éve Pallag bevezetett rendkívül előremutató.) Szóval nem is értem, mi a para. A Péntek által most szerkesztett lap (Pannon Tükör) is fasza a maga módján.

amorph 2010.06.18. 08:10:03

Legalább nagyságrendileg el tudjátok képzelni, hányan gondolják magukat írónak-költőnek? Boldog-boldogtalan alkot és meg van győződve fenenagy váteszségéről, és mindenki köcsög, aki nem veszi észre benne a hatalmas tehetséget. Az az igazság, hogy rengetegen írnak és ebből mégtöbben szarul, ezért nem szívesen adják őket ki/ezért kell a szerzőknek fizetniük (ha kifizeted a nyomdaköltséget, akármit kiadathatsz). Viszont azon kevesek, akik jól írnak, azoknak fogy a könyvük, megéri anyagilag is alkotniuk stb.
Aztán az, hogy az Árgus az egyetlen európai színvonalú magyar lap, irónia akar lenni? Beszarás, elképesztően sokan ülnek fordítva a lovon.

☉ ☾ 2010.06.18. 08:17:23

petőfi lajos - Péntek Imre az irodalom szélhámosa, mint az árgus mostani tacskója is, te ezeket szereted, én nem, ráadásul botrányosan műveletlenek, hogy pontosabb legyek inkább politikusok mint szerkesztők.

shweir 2010.06.18. 11:01:39

@alex4427: hála az Égnek, ez nem így van. A celeb műveket én csak könyvnek látszó tárgynak nevezem. A nemrég Bárdos meg a nejeKrisztina jött Debrecenbe dedikálni. Az egyik nagy könyváruházban figyelmetlenségből melléjük ültem a kávézóban, mert ott volt hely. Mindenki a másik oldalt szorongott, csak én voltam figyelmetlen. Akkor látom, hogy ez itten egy dedikálás helyszíne akar lenni. SENKI, írd és mond SENKI, nem jött oda hozzájuk és a könyvnek látszó tárgyaikhoz. Aztán csendben el is mentek.
Pedig síppal dobbal hirdették őket.
Ilyenkor bízom benne, hogy az olvasásban is nagy a látencia, és sokan titokban, otthon, nem hirdetve csak olvasnak mást is. Mivel a jó könyvek kézről kézre járnak, nehéz megítélni egy egy író valódi olvasottságát.

alex4427 2010.06.18. 15:35:16

@shweir: Kösz a jó hírnek! Nagy örömmel olvastam! Hajrá írók!