Olyan világból származom, ahol hitelt felvenni megsemmisítő szégyen. Nekünk nem volt semmilyen vagyonunk, tulajdonilag még azzal az ócska parasztházzal sem mi rendelkeztünk, amit apám egész életében toldozgatott-foltozgatott, és televízióra is utolsóként tettünk szert az utcában. Mégsem gondolkodtunk azon, hogy hitelt vegyünk fel a banktól, mert aki ilyesmire szánta magát, a közfelfogás szerint a könnyelműség és a meggondolatlanság oltárára tett rá egy nagy áldozatot. De a közfelfogás nem is igazán számított, mert már minimális paraszti józan ésszel is bárki rájöhetett arra, hogy a bank mindig a maga hasznát nézi, és ez nem vág egybe a hitelfelvevők szorult helyzetével.
És most azt olvasom, hogy több mint nyolcszázezren vannak azok, akik 90 napnál hosszabb ideje képtelenek a hitelük törlesztésére. Képzelem, hogy dörzsölik a bankok a tenyerüket! Fényesen bejött az emberek naivitására játszó taktika, meg az, hogy a tévében már évek óta jószerével másféle reklámot se lehet látni, mint azt, hogy ez vagy az a bank milyen könnyen és egyszerűen ad hitelt. A naiv, reflexből cselekvő emberek szempontjából a hitel elegáns dolog, mi több, sorsközösség. Akinek nincs hitele, éppen olyan maradi, mint az a fiatal, aki megveti a cigarettát. A hitellel rendelkezők, a kocsira, lakásra, miegyébre felvett adósságot maga mögött tudók kinézik őt a sorból, ami maga a megtestesült szégyen.Lehet, hogy akinek jó vaskos banki hitel sorvasztja a vállát, most mindenfélét kíván nekem, és azt mondja, a büdös életbe nem lett volna saját lakása, ha nem bonyolódik bele egy ilyen ügyletbe. Ha úgy vesszük ez a dühödt reagálás jogos is, mert lottónyeremény vagy szülői donáció nélkül a mostani fiatalok tényleg csak a bankban reménykedhetnek, de ez inkább a magyar mentalitásból eredő kötöttség. Vannak országok, ahol az embereknek egy bizonyos mondén életszínvonal alatt eszükbe sem jut magántulajdonú ingatlannal kínlódni, mert ha bérlik a lakást, olcsóbban megússzák. Minálunk ez a gondolkodás a könnyelmű, léha élet megfelelője, pedig ha kiszámítjuk, hogy havi bontásban mennyibe kerül egy banki hitelből megvett lakás részleteinek törlesztése, biztosan meglepődnénk az eredményen. Egyébként van egy ismerősöm, akik képletesen szólva bedobta a törülközőt: eladta a hitelből vett lakását, visszafizette a kölcsöneit és mostantól bérli azt a lakást, amelyben a családjával él. Azt mondja, sokkal nyugodtabb így az élete.
De a lakásvásárlás csak egy a sok fölösleges hitelfelvételi lehetőség közül. Olyanról például még nem hallottam, hogy valaki kenyérre meg tejre kért kölcsönt a banktól, mert az ilyesmire azért még mindenkinek futja. Hitelt azokra a cikkekre szokás kérni, amelyekről elhitetik, hogy nem létezhetünk nélkülük, pedig az igazság ennek éppen az ellentéte. Budapesten például teljesen fölösleges gépkocsit tartani. Nem azért, mert olyan fényes a tömegközlekedés, hanem mert egy órán belül bárhová oda lehet érni, mondjuk, kerékpárral is. A nagyképernyőjű színes tévékről és az egyéb műszaki csodákról pedig ne is beszéljünk. Az a moslék, ami tévéadás gyanánt elénk folyik, sokkal silányabb vételi minőségben sem okozna lelki elferdülést, úgyhogy aki emiatt hitelügyletbe bonyolódik, meg is érdemli a sorsát.
A hitelválság szerintem lecsapódása és következménye annak a javarészt szemfényvesztésre épülő globális fogyasztói politikának, aminek többé vagy kevésbé mindannyian áldozatai vagyunk. Nem kétséges, hogy ez a helyzet egyszerre áldatlan és tarthatatlan, de a kamatlábak sorozatos újradefiniálása helyett inkább egy őszinte és átfogó felvilágosító kampánnyal kéne próbálkozni.
