Ez a féreglyukas vízió ragyogó alkalmat kínált arra, hogy előlépjek az ismeretlenség homályából és az emberiség elé tárjam hosszú időn át érlelt világkeletkezés-elméletemet, de mielőtt nekiláthattam volna az írásnak, el kellett intéznem egy bagatell ügyet. Minden évben kapok egy formanyomtatványt attól a gázkészülék-szerelő cégtől, aki tíz évvel ezelőtt a cirkómat beüzemelte. Visszafogottan, ámde határozottan presszionálnak arra, hogy végeztessem el velük a készülék éves szervizelését, amire egészen idáig fittyet hánytam. A cirkóm tíz éve biztosítja számomra a meleg vizet, és most sincs vele bajom, de tíz év az ugyebár tíz év. Emberi számítás szerint végső ideje lenne kicserélni benne az elektródákat, és kifújni belőle a port, ezért az elodázgatás politikáját feladva, úgy döntöttem, ma felhívom a levélben talált számot, és megállapodok a szervizelés időpontjáról. Aztán jöhet a féreglyuk.

 

A telefont az első csengetés után felvette egy hölgy, és karcos hangon megkérdezte, honnét hívom és mi a készülékem típusa. Bediktáltam az adatokat, mire ő kapásból rávágta, hogy a szervizelés hétezer lesz, plusz háromezer forint kiszállási díj, és holnap kilenc és dél között jön a mester. Nem szokásom kötözködni, de volt néhány észrevételem. Megkérdeztem például, hogy a javítás vajon akkor is hétezerbe kerül, ha a cirkó egész belsejét ki kell cserélni, vagy ez pluszban jön rá az alapra. Azt is jeleztem, hogy a megadott időpont számomra egyáltalán nem jó, legyen szíves, javasoljon néhány alternatívát, a hétvégét is beleértve. A hölgy erre gorombán nekem támadt, hogy az időpont fix, hétvégén pedig nem dolgoznak.

 

Nem tudom, Einstein mit szólt volna ehhez, én például minden bátorságomat összeszedve kijelentettem, hogy nem értem, miért tetszik rám mérges lenni, hiszen csak további időpont lehetőségekre lettem volna kíváncsi. Azt nem tettem hozzá, csak gondoltam, hogy elvégre én vagyok a megrendelő, aki fizet, ők pedig a szolgáltatók, akik hozzám, a megrendelőhöz igazodva - ha időpontilag rigolyás vagyok, akár emelt díjat is számlázva -, de kiszolgálnak. 

 

Azt már nem mondhattam el, hogy magam is tevékenykedtem a szolgáltatói szektorban, amikor szerkesztő voltam, mert a szerzők engem is folyton hívogattak, hogy mi a helyzet a kézirataikkal. Tapadósak voltak, akár a bogáncs és hozzá kiállhatatlanok, mégis kötelességemnek éreztem, hogy udvariasan beszélgessek velük, mert hát valamiféle vigaszt vagy megerősítést vártak tőlem, és ezen a téren nem hagyhattam őket cserben.

 

Az a hölgy a vonal túlsó végén nagyon régimódi képződmény lehetett, mert nem tudta, hogy a mai, netes világban az ember csak beüti a keresőbe, hogy gázkészülék javítás és máris özönlenek hozzá a jobbnál jobb ajánlatok. Megköszöntem a segítséget, aztán fél perc alatt találtam egy olyan készülékszervizt, amely azzal hirdette magát, hogy hétvégén is dolgozik. 

 

Most már hozzáfoghattam volna a féreglyukas íráshoz, ha nem marad meg bennem tüskeként ez a közjáték. Nem mondhatom, hogy mindörökre letettem a kozmológiai témákról, de jelen pillanatban szemernyi kedvem nincs hozzájuk. A világ sorsa sokszor ilyen kicsinységeken múlik.