A szellemi termék lopkodása csúnya dolog. Én például nagyon föl lennék háborodva, ha valaki fogná magát és fénymásolóval vagy valamilyen más, trükkös berendezéssel lekoppintaná magának a Tranzitszálló című könyvemet, amelyet véres verejtékemmel írtam. Egy árva petákot se buknék ezen az ügyleten, mert a magyar irodalmi mezőny alján kullogva ilyesmiről beszélni nonszensz, de az eljárás etikai oldala, hogy valaki csak úgy, natúrban birtokba veheti azt, amiről én már lemondtam, nos, ez akkora vétség, hogy elfér rajta a bűn egész méltósága.
A számítógépes játékok világa más dimenzió. Itt nem magányos entuziaszták munkájának gyümölcsét dézsmálják meg azok, akik a feltört gamék után kinyújtják a kezüket, itt a Tranzitszálló költségvetéséhez képest kacagtató összegről, dollármilliókról van szó. Nem is csoda, hogy a legnagyobb forgalmazók Hamurabi uralkodásától napjainkig azon törik a fejüket, miként lehetne megakadályozni ezt a fajta lopkodást. Az Ubisoft játékforgalmazó cég legújabb vívmánya ezen a téren abban nyilvánul meg, hogy netkapcsolat nélkül a termékük egész egyszerűen nem működik. Hiába vesszük meg a progit jogtisztán, és hiába installáljuk fel szakszerűen a masinánkra, szarik nekünk funkcionálni, ha nem gondoskodtunk megfelelő sávszélességű netkapcsolatról.Az Ubisoft legújabb ékköve, a Settlers birodalom építgető sorozat 7-es verziója is ilyen berosált védelemmel büszkélkedhet, aminek az a gyengéje, ami az erőssége: ha nem pörög a szerver, virtuális birodalmunk mintha nem is létezne. A régebbi Settlersek szép karriert futottak be a stratégiára alapozott játékok között, így az Ubisoft joggal tehette meg ezt a merész, de minden alapvető civilizációs jogot sárba tipró lépést. Ezek a harcedzett marketingstratégák tökig biztosak benne, hogy nem leszünk képesek ellenállni a játékról közzétett nyálcsordító képeknek, és baseball ütőkkel felfegyverkezve rohanunk megvenni a Settlers 7-et, de vannak, akiket ez a trükközés nem hat meg. A közelmúltban az egyik rivális disztribútor, a Monte Cristo is tett egy hasonló, bár nem egészen ilyen kísérletet: ők a Cities XL nevű városépítő, menedzselő játékukhoz csatoltak hozzá egy kiterjedt on-line részt, ami egyfajta torz, elnagyolt multiplayer lett volna, mert a netre csatlakozó játékosok csupán kereskedni voltak képesek egymással, de aki belement ebbe, különleges extra tartalmakat kapott. Egy szó, mint száz: a kísérlet csúfosan megbukott. A Monte Cristo pár hónap után kénytelen volt visszavonni ezt a planet offer nevet viselő próbálkozást, és közzétett egy javítócsomagot, amely az egész on-line cuccot átpasszolta a szóló játékra.
Számomra ebből a következő tanulság kerekedett: az on-line, vagyis a multiplayer érdemben akkor tesz hozzá valamit a játékhoz, ha szabad akaratunkból választhatjuk ki. Az alapból szükséges internetkapcsolat adatvédelmi aggályokat is éleszthet, mert hát ki tudja, miféle bájtok jönnek és mennek a szerver meg a mi gépünk között. Még ha csak a csatlakozásunk időpontját és időtartamát tartják nyilván, az is sokat elárul a játszadozási szokásainkról, ami rossz kezekbe kerülve akár zsarolási alap is lehet. Éppen ezért az Ubisoft fulladjon bele az eladatlan Settlers 7 példányokba, a szervereik meg füstöljenek le mind egy szálig. Én bizony megleszek a Settlers 7 nélkül is, legfeljebb ha nagyon vágyom egy kis országmenedzselős imázsra, előveszem valamelyik régi, feltört darabot az archaikus időkből. Ezek talán nem néznek ki úgy, ahogy a modern kor embere elvárná, de gyanítom, hogy ügymenet tekintetében a megszólalásig hasonlítanak ehhez a szerverkapcsolattal védett mostanihoz. Merthogy a rendszerek külsőleg változhatnak, de belül, a módszerek ugyanazok maradnak. Ezt már Machiavelli is megmondta.
