Kiraboltak egy szoláriumot a magyar fővárosban. Ez az a hír, amelynek hallatán a harcedzett krimiírók kitérnek a hitükből, életművüket pedig apró fecnikre tépkedik, hogy az egészet lehúzhassák a vécén. Ilyesmit semmilyen írói fantáziával nem lehet kitalálni, pedig csak itt, a Csalogány utca, Margit körút, Széna tér által határolt Bermuda háromszögben van vagy tíz szolárium. Néhol egymással szemközt, máshol rézsút átellenben, mintegy komplementer párként helyezkednek el, ami azt a látszatot kelti, hogy élethalálharc zajlik a kuncsaftokért. 
A naiv járókelő, aki mindebből csak a pálmadíszes, neoncsöves cégtáblákat látja, arra következtet, hogy az a bevételmennyiség, ami erre az iparágra statisztikailag ráterhelhető, annyi felé osztódik, ahány a sejtelmes, kék fényben megfürösztött regiszterkasszák száma, magyarán: egy cégre lebontva röhejesen kevés jut belőle. Nekem semmilyen tapasztalatom nincs a szoláriumozás terén, így azt sem tudhatom, mennyi itt a tarfia, azt meg pláne nem, mekkora a sor a csövek előtt, de ez a rablás ékesen bizonyítja, hogy a társadalmi végszükséglet ezen a területen is óriási.
Majoros Sándor jegyzetei
2010.04.06. 12:47
Aranygyapjú a szoliban
Ha a szoláriumozás csak a tehetősek hóbortja lenne, a rablók gyorsan elhessegették volna maguktól ezt a betépős állapotban fogant ötletet, és inkább rámennek egy mezei bankautomatára, de ezek az ürgék nyilván állástalan friss diplomások voltak, vagy csak követték a modern gazdaságpolitikai trendeket, mert pontosan tudták, hogy ahol nagy a kínálat, ott a kereslet se kutya, és a kettő így együtt, szerencsés módon összetalálkozva busás hasznot teremhet.
Csodálkozom is, miért nem jutott még eszébe senkinek ez a – valljuk be – tökéletes bűntény. Én még nem jártam szoláriumban, de tisztán és határozottan érzem, hogy ide nem lehet csak úgy berongyolni egy ukrán rendszámú stukkerrel, mert az ember itt meztelenül parkoló hölgyek garmadájával találja magát szemben, ami ugyebár komoly figyelemelterelő tényező. Rabló legyen a talpán, aki ilyen cudar körülmények között is képes nekimenni a kasszának, úgyhogy súlyos tévedés azt hinni, hogy egy szoli kirámolása kispályás dolog egy bank megkoppasztásához képest - lett lényen szó akár fegyveres deliktumról, akár gazdasági világválságról. Megfelelő mennyiségű életuntság nélkül az ember fia be se merészkedne olyan misztikus és nehezen körülírható helyekre, mint amilyen egy budapesti szépségszalon, úgyhogy nem is értem, miféle önpusztító kényszer, vagy inkább apolitikus hozzáállás vitte rá ezeket a fiúkat erre a próbatételre.
Közel állok ahhoz, hogy kimondjam: ez a cselekmény egy kicsit arra az ősrégi kalandra emlékeztet, amikor Jászón és argonauta csapata a mesés Kholkiszba vonult megszerezni az aranygyapjút. Annak sem volt semmi haszna azon az egyszerű üzeneten kívül, hogy a lelki célok azok, amelyeket, ha eléggé állhatatosak vagyunk, minden akadály és a földi gondolkodásunk minden ítélete ellenére mégiscsak elérhetünk.
Nem tudok másra gondolni, mint hogy abban a pesti szoláriumban is csak egy lélektani kísérlet zajlott, mivel ezek a modern argonauták leemelték a létező fogasról a nem létező aranygyapjút, és bebizonyították nekünk, választási kampányba taszajtott magyaroknak, hogy a napi politikától meredeken eltérő, másféle dimenziók is léteznek, csak keresni kell őket. Freud pedig azóta is forog a sírjában.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr131898564
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.