Pedig a népszaporulatban igenis van fantázia, függetlenül attól, hogy a józan belátású, és a világ erőforrásait féltő politikusok csóválják-e miatta a fejüket vagy nem. Kiderült például, hogy népszaporulattal háborút is lehet nyerni, mégpedig itt, a civilizált Európa közepén. A két éve függetlenedett Koszovó csakis emiatt szakadhatott le Szerbiáról, vagyishogy szedte le onnét az Amerikai Egyesült Államok, mert hogy kőolaj nincs arrafelé az hétszentség. Lehet, hogy Trianon után nekünk is ezt az utat kellett volna választanunk: ha az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kúnó nem az idealizált és valójában soha nem is létező kultúrfölényünkre helyezi a hangsúlyt, hanem, hogy országon belül és kívül úgy szaporodjunk, mint a nyulak, már rég kinyomtunk volna minden más nációt a Kárpát-medencéből.

 

De a népszaporulathoz nem elég az ukáz, érteni is kell hozzá, mert a hathatós kivitelezéséhez olyan adalékok szükségesek, mint amilyen a hit, a bátorság és a magabiztosság. Ehhez képest Magyarországon a szaporodásképes lakosság döntő többségét az izgatja, hogy ha gyereke születik, miből fogja ruháztatni, iskoláztatni és etetni. Csak a cigányság nem szűköl emiatt, és bár ennek a mentalitásnak a terheit azok viselik, akik a racionális családtervezés hívei, mégsem övéké a jövő, hanem a cigányságé. Én még emlékszem a hatvanas évek elejére, amikor olyan szegények voltunk, hogy csak akkor ettünk húst, ha apám néhány szem kukoricával csapdába ejtett egy vadgerlicét, és mi, fiúk, a nyarat egy szál klott gatyában meztélláb húztuk ki, mégis felnőttünk mindannyian. Ez a módszer akkor is működött volna, ha nem egy, hanem három testvérem van, mint pl. Albániában, ahol a belföldi nyaralóknak szánt apartmanokban háromágyas minden gyerekszoba.

 

Ha népszaporodásban nem is vagyunk jók, kesergésben azért ott vagyunk a topon, amit az is bizonyít, hogy ezen a szomorú tényen is képesek vagyunk jó hosszú ideig elbusongani, mintha ez csakis és kizárólag magyar nyavalya lenne. Mentségünkre legyen mondva: öregszik és aszalódik körülöttünk egész Európa, és ebben a folyamatban legalább jól állunk, már úgy értve, hogy senki sem néz kajánul és irigykedve a népesedési mutatóinkra. Nem kell attól sem rettegnünk, hogy vajon mit szól a világ(sperma)bank, ha egy kissé elszalad velünk a fakó. Mert hát nem szalad el, ezen a téren eminens tanulók vagyunk, és a hozzánk hasonló gondokkal küszködő, de nálunk gazdaságilag most még sokkal jobb helyzetben lévő nagyhatalmakkal együtt és karöltve fogunk kihalni, mint a dinoszauruszok.

 

Nem tudnám megmondani, miért és mennyire jó ez nekünk, de talán ezt is jegyzik és nyilvántartják valahol. Mondjuk a megüresedő helyünkre pályázó, túlnépesedett országokban.