Részlet egy talált kéziratból: "A 2010-es parlamenti választások előtt két hónappal a helyzet kezdett nagyon elharapózni. A hirtelen támadt és mozgalomszerűen kiteljesedő takarékoskodási lázban a pártok már nemcsak egymást, hanem önmagukat is támadták a túlzásba vitt kampánykiadások miatt. Ettől a húzástól mindenki újabb szimpatizánsokat várt, de a dolog vége az lett, hogy egy független szakbizottság végül kimutatta: a demokratikus szavazás eddigi formája idióta módon pazarló és káros, ráadásul fölösleges is, mert csak arra megy ki a játék, hogy egy bizonyos átlagvéleményt keressen, aminek alapján feláll az új magyar átlagkormány.
A magyar tudósvilág ebből könnyen levezette, hogy ha képesek lennénk megtalálni az abszolút magyar átlagpolgárt, ennek az embernek a szavazata kiválthatná és helyettesíthetné a többi durván hatmilliót, és spórolna egy nagy csomó pénzt az államnak.
Mindenki lelkesen és megértéssel fogadta hát, amikor a Parlament bejelentette, hogy a magyar választópolgárok adatainak részletes és átfogó elemzése után a választási eredményt tulajdonképpen előre legyártva kidobatják a géppel azt a minden tekintetben átlagos, tehát konszenzusos magyar embert, akinek megadatik, hogy az április 11-ikei választásokon egyedül képviselje az országot.
A gép végül Balhási Edomér, harmincnyolc éves kényszervállalkozó nevét pökte ki. Balhási a kaputelefon és riasztó bizniszben volt érdekelt, pár évvel ezelőtt pedig egy on-line körkérdésre viccesen beírta, hogy szívesen nővé operáltatná magát, ami miatt látens transzszexuálisként lett bekönyvelve a népesség nyilvántartó adatbázisba. Annyit lehetett tudni róla, hogy szabad idejében Barátok köztet és sportcsatornákat nézett, ritkán olvasott újságot, de törzsvendég volt a Ivócimbora nevű kocsmában. Családilag elvált volt, két gyerek után fizette a tartást az exfeleségének, akivel egy megoldhatatlannak látszó vagyonmegosztási perben állt, ugyanekkor élettársi kapcsolatban leledzett egy tőle tíz évvel idősebb rokkantnyugdíjas nővel, akivel hetente legalább egyszer a kiabálás szintjéig összeveszett. Inkább sörös volt, mint boros, szerette a német kávét, a metálzenét, a pénznyerő automatákat és volt egy 98-as évjáratú Suzuki Swiftje, amit hamis rokkantcédulával parkolt. Rendelkezett némi adóhátralékkal, kábé nyolcvanezer forint elrejtett készpénzzel, egy rozsdabarna tacskó kutyával, és egy Pityu névre hallgató hullámos papagájjal. Az érettségije ha nehezen is, de megvolt, a telefonszerelői szakmát viszont a katonaságnál sajátította el: híradósnak sorozták be és részt vett egy gyorstalpaló távírdász kurzuson, amit később, a civil életben végzettségként jóváírtak neki. Büntetve nem volt, ha azt az ifjúkori könnyű testi sértést nem számítjuk, ami miatt három hónap feltételest kapott. Politikailag közömbösnek volt mondható, szavazni nem szokott, de vért adni igen, amire nagyon büszke. Régebben meccsre is járt, de amióta ilyen szar a magyar foci, csak legyint az egészre. Van egy öccse, akivel öt éve nem beszélt, már nem is emlékezett, mi a fenén vesztek össze, és van egy komája, aki nemrég jött ki a böriből. Vallási beállítottsága nem ismert, de tény, hogy többször is erősen megcsapta az áram, ilyenkor villódzó fehér fényekről és repkedő alakokról számolt be. Kedvenc étele a túrós csusza pörccel, meg a házi disznóságok.
Amikor ez a magyar ember megtudta, hogy egyedül ő fog szavazni április 11-én, és amit dönt, az a pártok számára hétszentségnek minősül, jó honpolgár módjára megpróbált hasznot húzni a dologból, de a bizottság hamar felhomályosította, hogy ez az egész nonprofit alapon történik. Balhásit innentől nem érdekelte a dolog. Hiába környékezték a pártok, és hiába zsolozsmáztak mézes szavakat a fülébe, mindenkinek azt mondta, neki ez az egész annyira magas, mint kacsának az eperfa.
Aztán eljött a várva várt április 11-ike, és Balhási a fényképezőgépek villanásaitól szinte megvakulva bevonult a fülkébe, hogy leadja a magyar arany középút átlagvoksát. Mivel egyetlen szavazatról volt szó, a szokásos választási cécó most elmaradt: egy közjegyző azon nyomban föltépte a borítékot és bemondta a végeredményt. Azaz, hogy csak bemondta volna, mert előbb elvörösödött, aztán elkékült végül pedig elfehéredett. A szavazat érvénytelen, nyögte ki végül. Hogy lehet az?, támadták meg a riporterek. A jelek szerint mellément neki, sóhajtott a közjegyző és siralmas képpel nézett a büszkén távolodó Balhási után. "
