Újabban már nyomravezetőnek lenni sem kifizetődő. Nem elég, hogy csak elvétve bukkan föl valami, amit nyomnak lehet nevezni, de az érte járó honor még inflálódik is. Most például azt olvastam, hogy a móri ügy tényleges nyomravezetőjének, aki a gyilkosságok során használt fegyvereket megtalálta, alig százezer forint jutott az eredeti, több mint negyvenmillás keretből.
Mindez számomra a világ cinizmussal impregnált hálátlanságát bizonyítja. A fentiekről hírt adó cikk szerint azért szúrták ki a tényleges nyomravezető szemét rongyos százezerrel, mert a keret többi részét már elosztogatták másoknak. Fogalmam sincs, milyen jogcímen történt a kifizetés, de talán mindenki kapott belőle, aki föltartotta a kezét. Nem tudom, mit lehet elszámolni egy nyomozás során, de gyanítom, hogy sok mindent. Az is előfordulhat, hogy a nyomravezetési díjat le lehet írni az adóból, vagy külön megjegyzésrovata van az APEH elektronikus bevallási moduljában. Ha ez igaz, márpedig az APEH fürkész természetét ismerve miért ne lehetne, akkor az a szegény nyomravezető alaposan rá fog faragni. Nem azért, mert a nagy pénzösszegekre rögtön pattanó alvilág hajtóvadászatot fog indítani a százezer forintjáért, hanem mert biztosan létezik olyan kimutatás, amely a nyomravezetési díjakról vezet számot. És mert ott csupa milliós, meg annál nagyobb összeg szerepel, a legbénább hivatalnok is látni fogja, hogy ez az ember, a maga röhejes százezer forintjával eltitkolta a bevétele nagyobbik részét. Jön majd az ellenőrzés, meg minden, aki szem szájnak ingere, úgyhogy az anonim nyomravezető jobban teszi, ha kiad egy kommunikét, amely szerint az előbbi hír téves volt, és valójában tízmillió forintot kaszált, mert az már az APEH szemszögéből is hihető. De az lenne a legjobb, ha nem lacafacázna, hanem magára vállalná mind a negyvenvalahány milliót, mert az papíron úgyis neki járna, és ha ez így van, akkor teljesen mindegy, ki, hol és miért vágta zsebre, jogilag csakis őnála, a tényleges nyomravezetőnél keresgélhető.
Ha ez a lehetőség adott, akkor a kör lényegében be is zárult, mert azzal, hogy emberünk csupáncsak százezret kapott, potenciálisan elsikkasztott cirka negyven milliót, és ez már olyan ügymenet, ami azonnal reflektorfénybe kell, hogy állítsa őt, bár való igaz, hogy egy negyven milkós sikkasztás ennek az országnak meg sem kottyan, csakhogy ez a móri üggyel hozható összefüggésbe, és az még mindig tabu.
A nyomozati hatóságok úgy lehetnek ezzel, mint az a beteg, akinek a kivett veseköve után egy ideig még szellemgörcsei vannak: muszáj lesz rápattanniuk erre a szálra is, és előzetes letartóztatásba helyezni a fazont, aki ha sokat kapálózik aligha ússza meg tíz év alatt, mert a magyar bírói testület most úgyis lendületben van, visszakézből kioszthatnak neki akár egy életfogytot is. Nem kétséges, hogy akkor teszi a legjobban, ha lemond erről rongyos százezerről, és visszavonul a közélettől, meghagyva a helyet azoknak, akik ehhez a tevékenységhez jobban értenek. Úgyis ők vannak többen.
