Kaptam egy levelet az UPC-től, amelyben szelíden arra presszionálnak, hogy nyilatkozzak, szeretnék-e kapni tőlük egy iPodot. Ha tetszik az ajánlat, és részt szeretnék venni a sorsoláson, töltsem ki a csatolt űrlapot, és postafordultával, hagyományos levélcipelős úton juttassam vissza hozzájuk. Valami ismeretlen ügybuzgóság miatt a borítékba két teljesen egyforma magyarázó lap is került, de én ezt nem vettem zokon, mert így nem egyből, hanem kettőből lett világos előttem, hogy ez a hercehurca az adatvédelmi törvény 2009. December 11-étől esedékes módosulása miatt vált szükségessé.
Kissé furcsálltam, hogy az UPC ennyire előreszaladt a dolognak, hiszen hol van még a december 11-ike. Ha szerencsénk van, addig még jöhet egy meteor is az űrből – ugyanúgy, mint a múlt héten, amit az utolsó pillanatig senki sem vett észre – és akkor volt UPC nincs UPC, az adatvédelmi törvényről nem is beszélve. De mert az ember nem várhatja, hogy a szerencse egy kozmikus katalkizmát okozó meteor képében leveszi a válláról a nyűgös terheket, rászántam egy röpke időt, és áttanulmányoztam a szórólap apró betűs részeit. Azt hittem, az adatvédelmi törvény fontos módosulásának kivonatát találom majd meg benne, de nem. Arról tájékoztattak, hogyan és milyen feltételekkel mondhatom majd le a hűségnyilatkozatomat, ha úgy hozza a helyzet. Jogi szövegben egy kötőszó hibás értelmezése is végzetes lehet, de itt nem találtam semmit, ami megakadásra és gondolkodásra késztetett volna.
Következett a formanyomtatvány, amelynek tetején ott virított a teljes lakcímem, alatta pedig három üres mező. Az egyikbe az e-mail címemet, a másikba a vezetékes, a harmadikba a mobilszámomat kellett bepötyögnöm. Ekkor esett le, hogy ez az egész amiatt van, hogy lenyilatkozzam: a jövőben e-mailen, mobilon vagy vezetékes telefonon óhajtom majd fogadni az UPC ajánlatait. A háttérben biztosan heroikus törvényhozói munkák feszülnek, de nekem fogalmam sincs, hogy ez miért lesz jó nekem, és miként kerülnek az adataim a mostaninál nagyobb biztonságba. Azt ugyanis már évekkel ezelőtt kérvényeztem, hogy a telefonszámom titkos legyen, mégis hetente kapom az újabbnál újabb ajánlatokat különféle wellness hétvégekre, hogy az automata által ledarált politikai kampányhívásokat ne is emlegessem.
Képtelen vagyok fölfogni, miért nem ezzel foglalkozik az adatvédelmi biztos, mert ami engem illet, nekem aztán totál mindegy, milyen módon kapom az UPC ajánlatait, csak azok tiszták és érthetőek legyenek, és lehetőleg ne akarjanak sunyin, a jótevőség látszatát keltve átverni. A múltkor is fölhívott tőlük egy pasas, és bizonygatni kezdte, hogy ha most megkötöm velük a következő periódusra szóló hűségszerződést, akár ezer forintot is spórolhatok havonta. Azt válaszoltam, jó, küldjön erről egy e-mailes anyagot és majd eldöntöm. A pasas erre kijelentette, ez nem lehetséges, személyesen kell elmondania a kedvezményeket, és lehetőleg a lakásomon. Elküldtem a fenébe.
Mindez számomra azt jelenti, hogy az adatvédelmi törvény módosítása – látatlanból is – csak egy újabb adag por a szemünkbe. Amennyire ésszerűtlennek, annyira bizarrnak tartom, hogy a fent emlegetett lehetőségek egyikének kiválasztására szerződést kelljen kötnöm, aminek megcsillagozott szövegében ráadásul az is szerepel, hogy ha igennel válaszolok, azzal hozzájárulok, hogy az UPC az adataimat felhasználhatja saját vagy társvállalati piackutatási célokra, stb. Természetesen nemet is mondhatok, de akkor ugrik az iPodom. Egyébként pedig az általános, összegző megállapításom az, hogy minél inkább védünk és óvunk valami, az a valami annál inkább pusztulásra van ítélve. A legszebb példa erre talán a környezet, ami a ráfordított védelemmel egyenes arányban megy tönkre, és alighanem az adatok megóvásával is ez a helyzet. Ne legyen igazam.
