Bizony mondom néktek, hogy létezik magánspam is, annak pedig fészke az iwiw. Bocsánat a kissé blaszfémikus indításért, de nem bírtam kiállni azok után, hogy tegnap kaptam egy figyelmeztető levélkét, mely szerint István üzenetet küldött nekem. Az ilyesmi mindig gyanús. Részint azért, mert fogalmam sincs, ki ez az István, részint, mert sokéves tapasztalataim alapján ezek az iwiwes körmicsodák sosem tartalmaznak rendes üzenetet. Legtöbbször olyasmi van bennük, hogy a körlevél küldőjének gyereke vagy unokája született, vagy hogy elveszett egy másfél éves iromba macska, aki látta adja át. Ha pontosan tudnám, kitől jött az üzenet, ki se nyitnám, de ez a keresztnévvel megjelölés olyan, mintha az állna a küldő helyén, hogy Valaki. Jobb és tisztességesebb is lenne így: Valaki üzenetet küldött neked, kattints ide, ha meg akarod nézni.
Hát persze, hogy odakattintottam, de egy kicsit anyázva, hogy ha tényleg a haverom vagy az ismerősöm, netán a boldog ősöm vagy, mi a bánatért nem írsz normális e-levelet a normális e-postafiókomba? De már meg is nyílt az üzenet, és kiderült, hogy arról a fazonról van szó, akivel a kilencvenes évek közepén rövid ideig egy cégnél toltuk a munka szekerét. Egészen idáig úgy tudtam, hogy Jenőnek hívják, de a levele legalább rendben volt, mert az iránt érdeklődött, hogy vagyok, miként mennek a dolgaim, mert ő még mindig ott van a régi helyén, húzza az igát, és amúgy mellesleg lesz a hétvégén egy rendezvény, amit ő szervez, nagyon szívesen látna, ha megjelennék, mert egyébként is jó lenne már összefutni.
Csak bámultam. Fogalmam sem volt, hogy ezzel a megistvánosodott Jenővel én ilyen nexusban vagyok, pláne azok után, hogy az elmúlt dekádban két szót sem váltottam vele, leszámítva azt az epizódot, amikor tartósan munka nélkül voltam, és kínomban bejelentkeztem hozzá, hogy mint kulturális manager hátha tudna segíteni. Nem tudott, de legalább megittam egy kávét, amit ő fizetett. És most itt ez a nekem szóló, mégis zavarba ejtően steril levél, ami úgy gerjeszti bennem a lelkifurdalást, mint indukció az elektromágnesességet, mert tudván tudom, hogy nem megyek el arra a hepajra, és emiatt talán magyarázkodnom is kéne. De ahogy jobban megnéztem ezt a pár mondatot, eszembe villant, hogy ez valahogy olyan, mint az eltévedtnek látszó, de valójában tudatosan szétszórt spamek, amelyek egyetlen mondatból állnak: Szia! Megtaláltam annak a weboldalnak a linkjét, amiről a múltkor beszélgettünk, íme – és itt jön az url. Egyébként jól vagytok? Csókol anyád: Rudi.
Az én drága István, vagy Jenő haverom ugyanezt a technikát követte ezzel a körlevelével. Lehet, hogy az ő szemszögéből könnyed és elegáns megoldásnak tűnt, de miránk, nyilvántartott ismerősökre nézvést egyszerre volt degradáló és megalázó. Az anyja teremtését neki, ha még arra is lusta volt, hogy CTRL+c, CTRL+v megoldással annyi új levelező ablakba helyezze be ezt a szöveget, ahány személynek szétküldeni szándékozta, mert ha legalább a megszólítást hozzáigazítja a fogadó nevéhez, egészen más a dolog farfekvése. Így csak azt tudom neki kívánni, hogy lehetőleg szarjon sündisznót, az iwiw pedig menjen tönkre. Az utóbbi erkölcsileg már meg is történt, hiszen mindenki tudja, hogy ezen a magánspam küldő akción kívül másra nem is használható, de a sünös epizódról nincs tudomásom. Talán egyszer erről az eseményről is kapok egy körlevelet.
www.rgenytar.hu
