Tegnap kaptam egy mobilhívást, ismeretlen számról, amit meggondolatlanul fölvettem. Nem az történt, amire ilyenkor számítani lehet, mármint hogy a számom beragadt valami kalózszoftverbe, és hiába szakítottam meg a hívást, horribilis költségeim keletkeztek, mondom, nem ez történt, pedig ez is bőven benne volt a pakliban.
Néhány másodperces csönd után megszólalt egy bizonytalan férfihang és megkérdezte, én vagyok-e én. Mondtam, igen, én, én vagyok. Erre előadta, hogy az internetszolgáltatómtól hív, és van egy igazán remek ajánlata, amivel havonta akár ezerötszáz forintot is megspórolhatok.Éppen nyakig voltam egy olyan munkában, amelynek eredményét hárman is várták körülöttem, ezért azt mondtam, rendben van, küldjön át e-mailen valamit erről a dologról, és majd meglátjuk. A pasas erre azzal jött, hogy ezt nem lehet emilen elintézni, csak szóban, és az negyed óra, de gyorsan döntsek, mert az akció elsejéig érvényes (tegnap 28-dika volt). Azt válaszoltam, hogy most éppen melózom, nem érek rá ezzel a témával foglalkozni, de az ipse nem zavartatta magát. Megkérdezte, mikor tartózkodom otthon, mert szívesen fölkeresne. Meggondolatlanul kiböktem, hogy holnap otthon leszek, de arra már nem jutott időm, hogy újból fölvessem az e-mailes anyag átküldésnek mindenek fölött álló praktikusságát, mert az illető elköszönt, és azzal a megjegyzéssel, hogy akkor holnap találkozunk, hirtelen letette.
Benne rekedtem abban a dühítő gondolatban, hogy micsoda aljas marketingfogás ez már megint. Arra a pszichológiai trükkre játszanak, hogy a mobilozó ember valamilyen kényelmetlen, telefonálásra alkalmatlan helyzetben is lehet, és ilyenkor igyekszik a lehető leggyorsabban befejezni a beszélgetést. Ha például a közértben fizetés közben csörgetik meg, és beidegződésből fölveszi a hívást, miközben a másik kezével a pénztárcájában babrál, biztosan nem áll neki vitatkozni. Ez az a tripikus helyzet, amikor olyan dolgokba is belemegy, amelyekbe egyébként sohasem.
És ha egyszer kimondja, hogy igen, jöhet az a kibaszott hűségszerződés, az már olyan, mintha alá is írta volna, mert ezek a cégek birtokában vannak a mobilbeszélgetések rögzítési technikájának - ha a hibabejelentőjüket hívjuk, figyelmeztetnek is erre - , e-mailt küldeni viszont nem képesek. De az is fölér egy fél szerződéssel, hogy azt mondtam az ügynöknek, holnap otthon leszek, mert én is ebben a pszichikailag jól eltrafált helyzetben voltam, magyarán, muszáj volt minél gyorsabban megszabadulnom tőle. Most tehát be kell engednem a lakásomba ezt a fazont, aki teljes fegyverzetben fog megjelenni, már ami a jobbnál is jobb ajánlatokat illeti, és szelíd erőszakkal presszionál majd, hogy aláírjak egy pirinyó betűkkel megírt hűségnyilatkozatot, aminek fejében lehet, hogy ezer forinttal kevesebbet írnak majd rá a számlámra, de ha véletlenül jobb ajánlatot kapnék, súlyos anyagi áldozatok nélkül nem szabadulhatok meg tőlük, az hétszentség.
A kuncsaft megfogásának számos trükkje létezik, de egyik piszkosabb a másiknál. Számomra ez a mobilozós, sarokba szorítós ver mindent. Nem is bírtam kiállni, hogy ne panaszoljam el egyik harcedzett ismerősömnek, akit éppen ezzel a módszerrel húztak be a csőbe. Amikor pár hónap múlva olyan helyzetbe került, hogy le kellett mondania a szerződést, többet járt be a szolgáltató cég ügyfélfogadó irodájába, mint katolikus pap a sekrestyébe. Ennek már több mint egy éve, de egy-két szellemszámla néha még mindig becsusszan a postaládájába. Amikor megtudta, hogy engem is ez a veszély fenyeget, azt mondta, előbb lépne tartós nemi kapcsolatra a gyermekágyas kan majommal, mint hogy egy ilyen, telefonos úton megbeszélt hűségszerződést még egyszer aláírjon. Azt hiszem, követni fogom a tanácsát.
