Ha azt mondanám, hogy meglepődtem ezen az emberi fajra nézvést igenis lealacsonyító fölfedezésen, akkor szemenszedett módon hazudnék. A civilizációs versengésben szinte minden a krumpli mellett szól. Tudomásom szerint egyszer sem fordult még elő, hogy valamely burgonyafaj képviselője abnormális politikai nézetekkel hozakodott volna elő, nem beszélve arról, hogy ezek a hozzánk képest csak negyedannyi genetikai kapacitással bíró egyedek nem is tömik tele a légkört szén-dioxiddal, és egyiknek sem kell lízingelt gépkocsi, meg fürdőszoba. Hiába érezzük most úgy, hogy ez az eredmény megpocskondiázása az emberi méltóságnak, mert hát köztünk sem mindenki pedofil, meg tömeggyilkos, de a krumplik között ilyesmire még véletlenül sem akadhat példa, és bár el kell ismerni, szimfóniát a ritkánál is ritkábban szereznek, békés, nyugodt alaptermészetük jócskán maga alá gyűri ezt a hiányosságot.

 

Ideje tehát véget vetni az öntömjénezésnek, és tisztán, közérthetően, mindenfajta politikai sallangoktól mentesen kijelenteni, hogy valahol, mélyen - vagy tán nem is annyira mélyen -, mind egy szálig krumplik vagyunk. Lehet, hogy most még négyszer annyi genom van a zsebünkben, mint ezeknek a jámbor, gumós lényeknek, akik még a kolorádóbogarak ellen sem tesznek semmit, de ők sokkal jobban sáfárkodnak az övékkel, mint mi a miénkkel, az már biztos. Nem kell nagy trükközés ahhoz, hogy belássuk, a civilizált emberi életforma jórészt a pazarlásra és a fölöslegességre épül. Gyártjuk a szemetet, halmozzuk magunk köré a tárgyakat, és két marokkal szórjuk szerteszét a drága energiát. A burgonyára mindez nem vonatkozik, sőt, ha valaki rászánna egy jó adag tudományos fáradságot, biztosan kiderítené, hogy mindaz, amit fontosnak tartunk, és amire emberileg büszkék vagyunk, éppen annyira fölösleges, amennyire többnek tarjuk magunkat a házikrumplinál.

 

A korrekt tájékoztatás szellemében azt sem hallgathatom el, hogy ezt a korszakos felfedezést az amerikai tudósok bizonyos kínai szuperszámítógépek igénybevételével tették, és mivel Kína a világ legnagyobb krumplitermesztője, elemi érdeke fűződik hozzá, hogy némi génmanipulációval meg miegyébbel újabb rekordokat döntsön. Nagyon úgy fest tehát, hogy az eszményien békés, civilizált burgonyaneműek napjai meg vannak számlálva, és hamarosan megjelennek a világpiacon a nejlonreszelékből készült kéttonnás példányok, és akkor megnézhetjük a genomjainkat.