A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

május 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2011.10.04. 10:10 Regénytár

Képszámlálás

Javában dívik Magyarországon a népszámlálás, ezt a csecsszopótól az aggastyánig mindenki tudja. Az sem titok, hogy ezzel a dologgal már a történelem hajnala óta próbálkozik az emberiség. Az uralkodók mindig is tudni szerették, miként alakul a jószágállomány, és ez ma sincs másként.

Nem szívesen mennék bele abba, mennyire hatékony az a módszer, ami jelenleg használatos, de szerintem sokkal üdvösebb lenne képszámlálást tartani.  Nagy tévedés azt hinni, hogy ez is csak egy tőrőlmetszett marhaság, mint a többi reform ajánlatom. Itt van például a vallásosság kérdése. Magyarországon ezzel a dologgal nagyon csínján kell bánni. Nem lehet például megkérdezni senkitől, hogy mondja meg, melyik felekezethez tartozik, mert ez a személyiségi jogok gumicsizmával történő sárba tiprása. A hatalom egyik legfájdalmasabb hiányérzete ebből fakad: nincs olyan politikus, aki ne szeretne játszadozni ezekkel a vallásosságra vonatkozó adatokkal, de hiába a rengeteg küszködés meg erőlködés, a magyar lakosság összeszorított fogakkal ül saját vallási meggyőződésének titkán.
 
Ezt az áldatlan állapotot szüntetné meg a képszámlálás. Az adatfelvevőnek csupán szét kellene néznie a lakásban és regisztrálni, milyen képek lógnak a falon: ha Krisztus töviskoronával a fején, akkor katolikusok hajlékába tévedt, ha ikon másolatok, akkor ortodox hitűek közé, ha pedig modern, javarészt kubista alkotások vennék körbe, egyből tudná, hogy a lakást hitgyülisek lakják. Mivel minden vallásnak megvannak a saját, falra akasztható jelképei, az úgynevezett kis egyházakhoz fűződő vonzalmak felfedezése sem okozhatna gondot. Játszi könnyedséggel leleplezhetők volnának a totemizmus vagy az animizmus iránt elkötelezett magyar állampolgárok, bár azt hiszem, az ő létszámuk nem sok reálpolitikust tart izgalomban.
 
A falon lógó képek természetesen nem csak a vallási hovatartozásról, hanem a családi állapotról, a világnézeti beállítódásról és az anyagi jólétről is számot adna. Még az sem fordulhatna elő, hogy valaki a képek eltávolításával vagy áthelyezésével esetleg meghamisítaná a reá vonatkozó adatokat, mert ha egy képet leveszünk – például egy ifjú kori botlásról árulkodó, ottfelejtődött Che Guevara posztert – egy olyan, koszból és porból képződött keret marad a helyén, ami ugyebár zavart magyarázkodásra szorul.
 
A képszámlálás előnyeit hosszan lehetne sorolgatni, hiszen olyan nyilvánvaló finomságok is rendelkezésre állnak, mint például a családi albumok tüzetes átnézése, vagy az intim fotográfiákból álló titkos magángyűjtemény, amelyet a magyar emberek többsége a spájzban a disznózsíros bödönbe dugott nejlonzacskóban rejteget. Ezek a statisztikai adatokká konvertált néznivalók nagyban hozzásegítenének szexuális szokásaink felderítéséhez, pláne, ha egyfajta kortörténeté redukálnánk őket.
 
Végül pedig ebből az egészből kikerekedhetne a legeslegfontosabb adat, ami létezik: mennyi az egy főre jutó képek száma Magyarországon? És hol vagyunk mindebben a világátlagtól? Képesebbek vagy képtelenebbek vagyunk azoknál a népeknél, akik még tőlünk is rosszabbul állnak? Csak úgy tolakszik elő a rengeteg kérdés. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy egyik nagyobb képtelenség, mint a másik.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr923277269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.