A spanyolok mindig képesek meglepni a világot. A viasztól a speciális csizmáig számtalan vívmányt tudhatnak magukénak, de talán egyik sem annyira furmányos, mint a gyilkos hajlamú uborka. Némi túlzással az egész világ ettől a kerti veteménytől retteg. Még mi, magyarok is, ami számomra azért meglepő, mert azt hittem, legalább uborkában önellátóak vagyunk.
Ehhez képest arról szólnak a hírek, hogy ebből a gyilkos baktériumokat fröcskölő cuccból mihozzánk is eljuthatott néhány darab. A tanulság innentől kétirányú: egyrészt biztossá vált, hogy a magyar uborka életrevalóságáról szőtt nemzeti mítoszunk nem több humbugnál - ha már ebből a zöldségféléből is behozatalra szorulunk - , másrészt, ha a hivatalos tájékoztatás elenyésző mennyiséget emleget, akkor annyi van belőle, mint a tenger.Azt viszont, ha megveszek sem értem, miként lehet egy uborkát mérgezővé, mi több halálos bacilusok lakóhelyévé alakítani? Tudomásom szerint a kerti veteményeket még akkor sem érheti bántódás, ha nyakig temetjük őket a szarba, mert ami a héjukon kívül van, az kívül is marad. Az uborka pedig egyébként is fantáziátlan növény, ha nincs megsavanyítva, inkább csak kiegészítésnek és dísznek szokás használni különféle hidegtálakon. Ami pedig a fogyasztását illeti, nekem még azt tanították, hogy egy jó, alapos leöblítés után minden további nélkül megehető, pláne, ha szalonna, kenyér meg egy kis só is van hozzá.
Bármibe hajlandó vagyok fogadni, hogy a spanyol uborka metamorfózisa mögött valami újabb nagyüzemi svindli bujkál. Könnyen lehet, hogy az a permetszer, amivel beszórták, nem annyira bogarak ellen irányult, mint amennyire az érés folyamatát hivatott meggyorsítani. Lehet, hogy ez az ubi kétszer gyorsabban és kétszer akkorára nyújtózkodott, mint a mezőn, hagyományos érlelési módszerekkel vegetálgató cimborái.
De talán nem is ez a lényeg, hanem a mutatósság. Elképzelhető, hogy a spanyol uborka a maga műfajában jobban néz ki, mint Alekosz a párválasztásra felvett orosz cári egyenruhájában, mert a mai világban ez a lényeg. A banántól sem kérdezi senki, mitől olyan szép sárga amilyen, pedig nyílt titok, hogy zölden szedik le, mert különben nem lenne szállítható (úgy tudom, a zöld banánt etilénnel sárgítják meg), de az sem kizárt, hogy némelyik ország már az exportra szánt banán génjei közé is beleturkálgatott. A jelek arra mutatnak, hogy a spanyol uborka is erre a sorsra jutott. Odébb tettek benne egy-két építőkockát és máris kedvelt helyévé változott a halálos hasmenést kiváltó, antibiotikum rezisztens kórokozóknak.
Spanyolország legimpozánsabb bevásárlóközpontjai El Corté de Inglés, azaz Angolkert név alatt futnak. Van bennük minden, ami szem szájnak ingere, emlékszem, két évvel ezelőtt Granadában szinte megilletődve fényképeztem a tenger gyümölcseit kínálgató hűtőpultokat, mert ez tűnt számomra a legegzotikusabbnak. Velük ellentétben az uborkás rekeszek elgyötörtnek és unalmasnak tűntek. Akkor még rájuk se bagózott senki.
