Nem tudom, pletyka-e vagy csak valóság az, hogy Mickey Rourke egy filmszerep kedvéért ki akarja húzatni két teljesen egészséges fogát. Egy kis utánjárással ki lehetne deríteni, volt-e már példa ilyesmire az egyetemes filmtörténetben, ám az bizonyítottan többször is előfordult, hogy egy színész durván meghízott vagy lefogyott, ha az adott alakítás azt megkívánta. Ma már az ilyesmi szoftveresen is megoldható, és tán a fogak eliminálása is, de mi nézők ettől a trükközéstől már nem nagyon hatódunk meg, úgyhogy, mint lehetőség marad a száraz, dokumentarista valóság.
A filmes hitelesség kedvéért egyébként sokan az életüket is kockára tették. Egyik kedvenc színészem, Michael J. Fox önéletrajzi kötetében olvastam, hogy a Vissza a jövőben harmadik részének forgatása idején, amikor a banditák elkapják és föllógatják a készülő óratorony állványzatára, szabályosan fölakasztotta magát. Eredetileg a kezét be kellett volna csúsztatnia a kötél meg a nyaka közé, de a dolog nem jött össze. Újra kellett éleszteni.Az első, ösztönös reakció az ilyesmire kétségtelenül az, hogy hát persze, jó pénzért még akár egy újraélesztés is bevállalható, de ezek a sztárok nagy valószínűséggel nincsenek rászorulva a gázsira, legalábbis nem úgy, ahogy mi a havi fizetésünkre. Az ő esetükben valami más van a motivációs mérleg serpenyőjében, de hogy pontosan mi, azt nem könnyű kideríteni.
A kilencvenes évek végén, újságíróskodásom idején egy kollégám azt mondta, föl sem fogjuk, mekkora kiváltság az, hogy újságot készíthetünk. Igaza volt, nem fogtuk föl, legfeljebb csak akkor, amikor ez az aranykorszak véget ért. A filmezés ehhez képest minőségi ugrás. Onnét tudom ezt, mert magam is belemártottam a kanalam. A VHS-korszak hőskorában szülőfalumban lehetőségem adódott egy ma már nevetséges őskövületnek számító Panasonic M1-es videokamera kipróbálására. A barátaimmal rögtön készítettünk vele egy western paródiát. Mindez nagyjából úgy aránylik a komoly filmkészítéshez, ahogy a szőlőárok átugrása a Mars utazáshoz, én mégis annyira beleéltem magam, hogy az alatt a két-három nap alatt, amíg a kisfilmünket készítettük, még az evésről is megfeledkeztem.
Ezért értem meg nagyon Mickey Rourke-ot. Ha tényleg a szerep kedvéért veteti ki azt a két fogát, és nem marketing megfontolásból, akkor az övé minden tiszteletem és becsületem. Ráadásnak pedig az irigykedésem is.
