A nyitó jelenetben José Rodriguez – a neveket természetesen megváltoztatták – összevitatkozik a feleségével, mert az csúnyán elsózta a kecsualevest. José Rodriquez dühösen távozik a család amerikai stílusban berendezett konyhájából,  és a munkahelye felé veszi az irányt. Ugyanebben a pillanatban Manolo Puente megígéri idős, beteg édesanyjának, hogy amilyen gyorsan csak tud, siet haza, és lenyírja a füvet a kertben. Kissé távolabb Pablo Gonzáles elegáns kertes házának alkóvjában megígéri a fiának, hogy munka után segít neki megtanítani házimenyétjüket bukfencezni, aztán vidáman távozik. A házimenyét egy óvatlan pillanatban lesurran Pablo elemózsiás kosarába. A szomszédban lakó Juanito Negro eközben szentimentálisan búcsúzkodik mindenórás feleségétől Juanita Negrától.

 

A következő jelenetben Sanches Asturias, a délutáni műszak energikus vezetője közli  a főnökével, hogy repedést fedezett föl a tárna plafonján, ami a legújabb svéd kutatások szerint az omlás előjele. A dőre és gyalázatos főnök Sanches szemébe fújja a szivarfüstöt és ráparancsol, hogy takarodjon dolgozni.

 

Ezzel és a többi bányász családi körülményeinek taglalásával  elmúlik kb. a film fele, de végre, valahára elérkezik a perc, amikor a fiúk beszállnak a mélybe vivő liftbe. A filmben legalább harminc perc az út lefelé, közben a kamera egyenként veszi a bányászok arcát, és amíg rajtuk időz, mindegyikük végiggondolja az életét. 

 

A soron következő jelenet színtere egy foghíjas világítású bányafolyosó. José Rodriguez éppen valami vicceset mond a mellette baktató Manolo Puentének, amikor mögöttük hirtelen megmozdulnak a rögök. Egy pillanat múlva hatalmas robaj támad és a csapat mögött beszakad az akna.

 

A bányászok ott maradnak nyakig a sötétben, víz, élelem és levegő nélkül. Már csak percek választják el őket a fulladásos haláltól, amikor Juanito Negro, aki egyébként feltaláló is, átalakítja az egyik kőzúzógépet és az oxigént kezd előállítani törmelékből. Időlegesen megmenekültek, de valahogy életjelt kéne adni magukról. Kiderül, hogy az omlás fölszabadított egy barlangjáratot, ami egészen a felszínig kacskaringózik, de tele van őshüllőkkel, ufókkal és egyéb szörnyekkel. A csapat a biztos halál tudatában nem mer nekivágni ennek a terepnek. Ám Pablo Gonzáles előveszi a táskájából az ott lapuló menyétjét, és a nyakába köt egy üzenetet.

 

A kis menyét hallatlan ügyességgel és még több szerencsével felkígyózik a napvilágra, ahol a cég már azon mesterkedik, hogy berobbantsa a hasznavehetetlenné lett tárnát, de egy technikus véletlenül rálép a menyét farkára – az állatvédők tiltakozása miatt ez a jelenet csak a rendezői változatban látható –, és meglátja az állat nyakán csüngő üzenetet. A visszaszámlálást 1 másodpercnél állítják meg.

 

A világ felbolydul, egymás után érkeznek helyszínre a mentőbrigádok és a tévéstábok, miközben azok harminchárman mindennapos élethalálharcukat vívják odalent. Hol vízbetöréssel, hol váratlan tűzviharral, hol zombi invázióval kell megküzdeniük, ráadásul a fúrógép béta verziós, tehát bármelyik pillanatban fölmondja a szolgálatot. Ez be is következne, ha a zseniális Juanito Negro odalent nem találna ki valamilyen megoldást, és nem küldené fel a vázlatát az időközben állandósult menyétpostával.  Egy ilyen információ az is, hogy az omlás következtében egy akkora gyémánt gurult ki a lábuk elé, mint egy szenesvödör.

 

De ahogy múlik az idő, a helyzetük úgy válik egyre reménytelenebbé.  A hűtőből lassanként elfogy a fagyi, és végül bekövetkezik a nap, amikor magukra húzzák az utolsó adag tiszta alsóneműt. Végül az oxigéntermelő gép is felmondja a szolgálatot, aminek következtében megállíthatatlanul emelkedni kezd körülöttük a talajvíz. Nincs mese, a csupasz életüket mentve át kell mászniuk a szörnyek barlangjába, ahonnét hihetetlen kalandok és veszélyek árán végül megtalálják azt a menekülő lépcsőt, amit annak idején direkt ilyen helyzetekre készítettek, de a cég spórolási okok miatt megfeledkezett a tisztántartásáról. 

 

Ahogy kaptatnak fölfelé, úgy törnek le alattuk a lépcsőfokok, és úgy omlik be a licthof, de végül mégis kijutnak a felszínre. Pont a fúrógép mellett egy kanalizációs csatornából kimászva pillantják meg a napvilágot. A gép közben eléri a tervezett mélységet, és a gonosz főnök leereszkedik, hogy felhozza a gigagyémántot, de mihelyst leér, a furat beomlik mögötte. Eztán mindenki kibékül mindenkivel, elmondják egymásnak vica és versa, hogy szeretlek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.