A mai hírek közt találtam egy infót, ami nagyon rossz fényt hajít ránk, magyarokra. Kiderült, hogy a több tucat vájárt fogva tartó chilei aranybányának magyar származásúak a tulajdonosai. Mivel ezt az ügyet világszerte kiemelt figyelemmel kíséri a média, honfitársaink érintettsége a lehető legrosszabbkor derült ki. Most már nem a kalandozások kora meg az atombomba miatt fognak bennünket utálni, hanem ezért a trehány módon vezetett bányáért, sőt, a tömegtájékoztatás hatékonysága és a bulvárhírek iránti fokozott igény miatt az is megeshet, hogy rajtunk, magyarokon verik el ezt az egészet. Dél-Amerikában egyébként is priuszunk van, amióta Bolíviában lelőtték a magyar állampolgárságú Rózsa-Flores Eduardót, akiről máig nem tudni, milyen szándékkal utazott oda.
Mi, magyarok köztudottan szeretünk kérkedni azzal, amit bizonyítottan nekünk köszönhet a világ, és bár ezzel korántsem vagyunk egyedül, ez a tevékenység talán nekünk kerül a legnagyobb erőfeszítésünkbe. Hiába védekezünk azzal, hogy olyan kiválóságaink is voltak, mint a dinamót feltaláló Jedlik Ányos, vagy a Ford-T modellt tervező Galamb József, nem tagadhatjuk le, hogy a mieink jeleskedtek az atombomba feltalálásánál. Olyannyira, hogy – állítólag – amikor Los Alamosban összejöttek a tudósok, körülnéztek a teremben, és azt mondták: mivel úgyis magunk közt vagyunk, beszéljünk inkább magyarul (Teller Edéről, Szilárd Leóról és Wigner Jenőről van szó).
www.regenytar.hu (új tartalmakkal)
