A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2010.08.24. 10:27 Regénytár

Az írók jól keresnek, ugye?

A Forbes magazin közzétette a legjobban kereső írók listáját. Az első helyet James Patterson amerikai regényíró szerezte meg évi 70 millió dollár bevétellel (csak e-könyvekből több mint egymilliót adott el ). Az Alkonyat vámpírsorozat írója, Stephenie Meyer  lett a második, 40 millióval,  Stephen King pedig a harmadik, ugyancsak tekintélyt parancsoló  34 millióval. A nálunk is közkedvelt Danielle Steel negyedik helye szintén figyelmet érdemel, merthogy 32 milliós bevételt takar.

Némi meglepetésre én nem kerültem rá erre a listára. Talán mert nem írok vámpíros könyveket, vagy ha írok - bár én nem tudok róla - a kutyának sem kell. Mert valahol ez a dolog lényege: nem az számít, mit nevezünk irodalomnak, hanem hogy mi az, amit az emberek még ebben a felületes, kapkodó, túlzaklatott világban is hajlandók elolvasni. Ettől egy fokkal magasabb fejlettségi szint az, amikor fizetni is készek az olvasnivalóikért. És itt tolakszik be a képbe az irigység, mert aki életében csak egyszer is megpróbálkozott a saját könyve áruba bocsátásával, tudván tudja, hogy ez az egész egyszerre megalázó és reménytelen.
 
 Ami engem illet, teljesen immunis vagyok a szerzőiknek busás bevételt hozó vámpíros és romantikus történetekre, de tudom, hogy az igénytelen ponyva is egyfajta teljesítmény. Semmi köze az irodalomhoz, de kíváncsiságot gerjeszt. Az úgynevezett szépírók – nem téveszthetők össze a szép írókkal – körében az a tévhit járja, hogy ilyen marhaságokra ők is képesek lennének, ha nem derogálna nekik erre a szintre lealacsonyodni.  Ez részint nem igaz, részint szemenszedett hazugság. A ponyvaíráshoz speciális adottságok kellenek, mert való igaz, hogy ebben a műfajban a nyelv és a szöveg harmadlagos, de kiválóan kell bánni azokkal a pedálokkal, amelyek az olvasók érdeklődését szabályozzák. A könnyed, szórakoztató irodalom alapja az a látszat, hogy a történet, amit olvasunk, izgalmas. Ha nem ösztönszerűen olvasnánk, hanem a műelemző szemével, azonnal kibukna belőle a hamisság, és félredobnánk a könyvet, de mivel körülöttünk szinte minden álságos és hamis, ezekkel a rövid lejáratú történetekkel sincs semmi bajunk.
 
Nem venné ki magát túl jól, ha most Savonarolaként nekiesnék a ponyvának, és ott korbácsolnám, ahol érem, mert mint fentebb bevallottam, csupán csak irigy vagyok ezekre a sztárírókra, pontosabban a bankbetétjükre. Pár éve, amikor képtelen voltam munkát találni, végső kétségbeesésemben írásból próbáltam megélni. Egy hónap alatt, rettentő keményen dolgozva, írtam két elbeszélést, és három novellát. Mindegyiket sikerült elhelyeznem valamelyik magyar folyóiratnál, és türelmesen kivártam azt a fél évet, mire a közlés terén rájuk került a sor. Újabb két hónap huzavona után elkészíthettem a rovancsot: a több mint kilencven kéziratoldalt kitevő, megjelentetett írásaimért tizenötezer forint honorárium ütötte a markom.
 
Ezért is javasolnám a Forbes magazinnak, hogy készítsék el a világon legrosszabbul kereső írók listáját. Nem biztos, hogy azzal a tizenötezer forint honorral bejutnék az élmezőnybe, mert hiszen Bangladesben és Szomáliában is van irodalom, és ott talán még gyengébben fizetnek érte, de a legmagasabban jegyzettek életművéből kiderülne, mi az, amit soha, semmilyen körülmény között nem szabad megírni.

www.regenytar.hu

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr402243244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alex4427 2010.08.24. 20:08:31

A (nagy) példányszámnak/sikernek/árbevételnek manapság már csak ritkán van köze az irodalomhoz. (Régebben? Nagyon régen? ...még igen. Talán.)

hacsu 2010.08.24. 20:40:51

Régebben sem. A nagy Nyugatnak alig volt néhány száz előfizetője.

Hepciás 2010.08.25. 11:08:31

Paradoxonnak tűnik, pedig bizonyára így van, ahogy a szerző írja. "Lefelé" is kell egy különleges tehetség. Gondolná az ember, hogy egy szépíró seperc alatt össze tudna dobni egy nagy példányszámban eladható ponyvát, avagy egy (komoly)zeneszerző bármikor képes lenne komponálni egy pop sikert, pedig nem. Ez még sem olyan, hogy ha tudok nyolc és fél métert ugrani, akkor tudok öt métert is.
Jó a poszt. Van Gogh és Csontváry nem csak azért nem festettek könnyen eladható képeket, mert nem akartak, hanem mert nem is tudtak.

alex4427 2010.08.25. 17:08:25

Azért ez a 15000 Ft nem hagy nyugodni...
Mindig is sejtettem, hogy a kortárs magyar írók/költők mesés honoráriumokat kaphatnak, de hogy ez akár havi tizenötezer is lehet!:(((

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.08.25. 19:35:52

@alex4427: Úgy lett ennyi, hogy két helyen eleve jelezték, nem tudnak fizetni. A harmadiknál pedig küldtek egy biankó befizető csekket, hogy támogassam az alapítványukat. Megértettema finom célzást és inkább lemondtam a honorról.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2010.08.25. 19:50:21

Ez egy igényes, jól öszeszedett cikk volt, és ami a legfontosabb - minden szava igaz!Nagyon kellemes látni ebben a szennyes bloggervilágban, hogy vannak olyanok is, akik képesek megfelelő módon átadni a gondolataikat, fröcsögés és szánalmas erőlködés nélkül. Köszönöm.

A témához.
Első regényemért 1994-ben 80 ezer forint ütötte a markomat, bár a szerződés előtt még 100 ezerről beszéltünk, de minden bizonnyal infláció ütött be a kézirat elfogadása és a könyv napvilágra kerülése közötti cirka 4-5 hónap alatt... hogyne.
1994-ben 80 ezer forint köbö egy magyar átlagfizetés kétszerese volt, tehát azt éreztem, hogy elindult a szekér. Dehogy indult!

2003-ban (pár évnyi visszautasítás és részemről kifejezett lehányás után) a megjelent könyvemért már csak 60 ezer forintot kaptam. Ebben két regényem szerepelt, tehát dupla munkáért közel fele pénzt kaptam - majdnem 10 év távlatából! Valahogy nem értettem a dolgot. A szerződés szerint a 60 ezer csak zsebpénz, mert a tényleges honorárium majd az eladások után érkezik... mai napig várom. A magyar könyvkiadók maffiája pont annyit adott, amennyit "megérdemeltem".

Most Kanadában élek, itt próbálkozom. Nem lesz könnyű, talán bele is törik a bicskám, de ha már ide evett a fene, hát próbálkozni "kell"! Mivel "nagymagyar" vagyok (nem félreérteni), szerettem volna hazámnak, hazámról írni, ezért az elmúlt években csak és kizárólag magyar vonatkozású regényeket készítettem, magyar helyszíneken, szereplőkkel - vagyis csupasz seggel érkeztem ide.
Most aztán "kapkodhatok", mert ötletem van bőven, de meg is kell írni őket, ezerszer át is kell lektorálni az itt készülő műveimet, és ha mindez készen van, le kell fordítani angolra (magyarul írok - ennél szebb nyelv könyvírásra nem létezik).

Azon gondolkoztam, vajon amikor sikerül, megkapom-e az itteni kétszeres átlagbért az első könyvért? :-) Vajon zsebemben 4-5 ezer dollárral érezhetem-e ugyanazt, amit otthon 1994-ben, mikor felülmúlhatatlan érzéssel vettem át a pénzt? Az első olyan keresetem volt, amiért a fejemmel, agyammal dolgoztam meg.

Halott dolog ma írónak lenni.
Halott írók írnak történelmileg zombi könyveket - és közöttük vagyok. Ostobák alkotnak ostobáknak, miközben mindenki egója az egekben van, és a "normálisabbja" nem is érti már ezt a világot.

@Regénytár: Egyébként második könyvemből kaptam 10-20 (nem tudom, mennyi) példányt, hogy adjam el az ismerősöknek, és a bevételből a szerződésemben foglalt "mittudoménmennyi" százalékot megkapom.
Egyszerűen hihetetlen ez a maffia, ami irányítja az "irodalmat" - mind otthon, mind idegenben!

Kitartás - és szívesen elolvasnám valamelyik publikus novelládat!

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.08.26. 09:09:56

@Tom Bobb: A megoldás az, hogy ponyvát kéne írni, de hogyan? Mi a Regénytáron az igényes szórakoztató irodalommal próbálkozunk, bár az, hogy "igényes szórakoztató irodalom" a barátaim szerint eléggé pejoratív. Néhány novellám fent van a Regénytáron, itt lehet őket elolvasni:
www.regenytar.hu/elbeszeles.php?szerz=2
süti beállítások módosítása