A csapadékos időjárás miatt szúnyoginvázió fenyegeti az országot. Mivel az ellenük folytatott harcra nincs elég pénz, úgy kell tekintenünk eme csapás elébe, mint ahogy egy üstökös becsapódását néznénk: tehetetlenül. A tócsákban, pocsolyákban pedig már készülődik az iszonytató létszámú rovarhadsereg, hogy lecsapjon ránk, teljesen kiszolgáltatott emberekre.
Megy hát a vakarózás, a csapkodás, a sprayezés meg a füstölés minden mennyiségben. Gyerekkoromban az ilyen szúnyogos időkben nádbuzogányt égettünk, mert ennek a különös, bolyhos rudacskának olyan erős volt a füstje, hogy a szipolyférgek elveszítették tőle a tájékozódó képességüket. Lengettünk a parázsló végű nádbuzogányokat, nagyokat köröztünk velük, és közben biztonságban éreztük magunkat. Pedig a szúnyogok már akkor is hatalmasakat tudtak marni: egy alkalommal Újvidéken, a Duna parton annyira összecsipkedtek, hogy majdnem sírva fakadtam. Mindez még jóval a kemikáliák előtti érában történt, bár néhol azért már fel-feltünedeztek bizonyos csodaszerek, amelyeknek némelyek csípés megelőző, mások csípés elmúlasztó hatást tulajdonítottak.
De kit érdekelnek a régi idők szúnyogos kalandjai, amikor minden korábbinál nagyobb áfium küszöbén állunk! Üdvös lesz beszereznünk valamilyen átható illatú illóolajat, nem beszélve az ajtókra, ablakokra szerelendő gézhálókról. Ám ezután is csak retteghetünk, mert valamilyen előre nem látott nyíláson mindig befurakodhat egy magányos vitéz, aki az éj sötétjében éppen úgy megkeserítheti az életünket, mint egy egész armada.
Nem titkolom: félek az előttünk álló rossz, válságos időktől, és azt hiszem, a nagy többség osztja ezt az érzésemet. Kevesen lehetnek azok, akik a kezüket dörzsölgetve várják a még több esőt, és a tócsákban keletkező még több szúnyoglárvát, de hogy ilyen humanoidok is vannak, az holtbiztos. Ők azok, akiknek valamilyen üzleti érdekük fűződik ehhez az egész mizériához. Talán szúnyogirtó szereket árulnak, talán gézhálókat, ki tudja, egy azonban biztos: ha a csapadékos, szúnyoginváziós idők jó sokáig eltartanak, jövőre néhányan az ideinél több adót lesznek kénytelenek fizetni. Azt azért nem hiszem, hogy három milliárdot – állítólag ekörül mozgott a tavalyi legmagasabb bevallott jövedelem –, mert ehhez dinoszauruszoknak kéne bennünket megtámadniuk, de ha minden egyes most kikelő szúnyogra ráakasztanánk egy forintot, a number one adózónak akkor is maradna egy kis spórolt pénze. Hozzá képest mindannyian csak ide-oda röpködő, nevetséges kis zümmögő lények vagyunk.
