A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

május 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2010.06.14. 15:06 Regénytár

Szurkolási frász

Nem férhet hozzá kétség, hogy más népek szurkolási szokásait tisztelni kell. A fociról van szó, ugyebár. Külföldre tévedtünkben előfordulhat, hogy szánt szándékkal vagy véletlenségből bekóválygunk egy olyan stadionba, ahol éppen focimeccset rendeznek. Ilyenkor derül ki, hogy a miénktől merőben eltérő kultúrák is léteznek, amelyek a szurkolást homlokegyenest másképp értelmezik és űzik, legalábbis mihozzánk képest, mert ha önmagukhoz mérik ezt a dolgot, akkor nem látnak benne semmi kivetni valót.

Tudomásom van róla, hogy bizonyos népeknél például a szurkolás úgy zajlik, hogy bizonyos időközönként spontánul beözönlenek a gyepszőnyegre, és majálisos, sramlizenés hangulatot teremtve nyalánkságokkal halmozzák el a direkt erre váró játékosokat. Másutt ez a dolog egészen a beözönlésig dettó ugyanez, azzal a különbséggel, hogy nem megvendégelik, hanem megverik a játékosokat, akik ezt már nem várják olyan nagyon, de a folklór az folklór. Megint másutt úgy ildomos szurkolni, hogy homokzsákokból lőállásokat hevenyésznek a lelátókon, amelyek mögül, távcsöves mordályokkal és gyorstüzelő masingeberekkel időnként szervezett össztüzet zúdítanak a pályára. Az ezt követő fegyverzettisztogatás idején zavartalanul folytatódhat a játék.
 
Vég nélkül lehetne sorakoztatni a mi szemünkkel nézve bizarrabbnál bizarrabb szurkolói szokásokat, kezdve a stadion mesterséges tóvá alakításától egészen annak porig égetéséig, ám egyik sem igazán ér fel ehhez a mostanihoz, a vuvuzelának nevezett akusztikus őrülethez. Mi európaiak egészen idiág békésen éltük civilizációhoz szoktatott életünket, miközben ez az infernó a világ másik felében folymatosan tombolt a pályákon. Némi ízelítőt azért a legutóbbi Afrika-kupán már kaphattunk belőle, ám az ember itt még undorral elkapcsolhatott valahová máshová, mert ezt a versengést még a benne résztvevő országok sem vették komolyan. A vuvuzela zúgása akkor még csak félig hozta ránk a frászt, ám ez a dőreség most elemi erővel vágott vissza: vébé van, és ilyenkor nincs sem idő, sem mód lacafacázni, a meccseket nézni kell és kész.
 
A mi szurkolási szokásaink szerint az ilyesmi úgy zajlik, hogy ember szólóban, vagy valamilyen kellemes társaságban megfészkeli magát némi ropi és sör közepette, és őrjöngve, idegeskedve, vagy éppen csöndes szemlélődéssel lesi a tévé képernyőjén történteket, ahonnét ilyenkor időtlen idők óta nem jön át más, csak a meccs alapzaja, a sokszínű, zsizsegő tömegmoraj, mely időnként rigmusos kántálássá sűrűsödik, hogy később megint atomjaira bontódjon. A kommentátor ez esetben nem számít, őt már megszokhattuk, s ha utáljuk, ha nem, elfogadjuk tisztességgel, ahogy a bírót vagy a partjelzőt. Ezzel szemben most ránkszabadul ez a vuvuzela nevű idiótaság, ami szakasztott olyan, mintha egy mákdarálót működtetnénk ezerrel, éspedig pillanatnyi megállás vagy akár a fordulatváltással járó hangmoduláció lehetősége nélkül. Ha ez a trombitaszerű izé legalább két hang megszólaltatására alkalmas lenne, nem szólnék egy rossz szót sem, de így becsapva, kisemmizve és egy kicsit megszodomizálva is érzem magam. Szinte rettegek már, amikor jön az újabb meccs, és nekem oda kell ülnöm a tévé elé, nézni – és hallgatni!
 
Állítólag ez a frász másokat is kerülget, és már a FIFA azt is fontolgatja, hogy esetleg betiltja a vuvuzelák használatát. Ahogy ezt a testületet ismerem, ha lesz is ilyen határozat, nem holnaptól és nem is holnaputántól lép majd életbe, nem beszélve arról, hogy a tiltást valamilyen formában érvényesíteni is kéne. Ha rám hallgatnának, én azt tanácsolnám, hagyni kéne, hadd fújja mindenki, ahogy csak bírja, azzal a megkötéssel, hogy ezt az eszközt mindenki kizárólag a saját fenekébe dugva viheti be a stadionokba.  
 

 

www.regenytar.hu

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr392080959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.06.14. 17:01:22

Azt mondják, akik kinn vannak Dél-Afrikában, hogy mindenki fújja, nemcsak az afrikaiak. Vikingsisakos dánok, sörhasú németek, colos szerbek, részeg angolok, mindenki fújja. Ez a vébé erről is fog szólni, és csak reménykedhetünk, hogy nem csak erről. Amúgy engem nem zavar, kifejezetten speciális, egyedi hangulatot ad a meccseknek.

Az argentin vébén például engem jobban zavart a milliárdnyi konfetti, amitől olykor a labdát sem lehetett látni...