Kis kölökként rettentően irtóztam ezektől a tűzlángszerűen megfoghatatlan varangyoktól, akiknek titokzatosságán a rossz vételi minőség is sokat lendített, de aztán barátságosabb idők jöttek, aláírták az atomsorompó egyezményt, és a sci-fi sem festette többé az égre az ördögöt, vagy legalábbis nem mindig ez volt a célkitűzése. Divatba jöttek az olyan humánus, észérvekre alapozó hipotézisek is, hogy egy a világűrben utazni képes, fejlett civilizáció alapból nem lehet velünk, primitívebb lényekkel annyira ellenséges, ahogy azt H. G. Wells a Földet megtámadó marslakók kapcsán elképzelte. Mire észbe kaptunk, a tudományos fantasztikus irodalom már át is alakult egyfajta hamis idillt és inkább az emberi faj gonoszságát hirdető tanmese gyűjteménnyé.

 

Kivételek természetesen mindig akadnak, de azt azért kár tagadni, hogy egész mostanáig jól elringattuk magunkat abban a hitben, hogy ha mégis léteznének ufók, csak joviális fensőbbséggel tanulmányoznának bennünket. No ennek az önámításnak immáron vége. A jelenkori tudósvilág legnagyobb alakja, Stephen Hawking kijelentette, hogy a földönkívüliek tán éppen most szerelik fel az ellenünk küldendő gyarmatosító flottájukat. 1974-ben ugyanis az Arecibói Obszervatóriumból világűrré kürtöltünk egy társkereső apróhirdetést, aminek alapján csak az nem lokalizálhat bennünket, aki nem képes rá vagy nem akar.

 

Hawking szerint orbitális marhaság volt ezen a jóhiszeműen naiv módon kitárulkozni a kozmosz végtelenjében, mert egy tőlünk fejlettebb civilizáció akár úgy is eljárhat velünk, ahogy mi annak idején az indiánokkal. Már csak azért is, mert egy hosszú és fárasztó utazás után vajon ki a fenének van kedve edukatív nyavalygásba bonyolódni az őslakosokkal? Kiváltképp, ha a két faj között intelligenciaszint-különbségek is vannak, olyasvalamire gondolok, mint mondjuk, a hangyák fogékonnyá tétele a nonfiguratív ábrázoló művészetre. Mint tudjuk, ezek a szorgalmas rovarok is intelligensek a maguk módján, ismerik például a társadalmi hierarchiát, és kommunikálni is képesek egymással, de hogy velünk, emberekkel valaha is szóba tudnak majd állni, annak igen kicsi az esélye. Emberi szempontból sokkal egyszerűbb kiirtani őket valamilyen rovarirtó sprayjel, mint megérteni velük, hogy mi vagyunk a győztesek, ők meg a vesztesek. Ha egy eszelős hangya próféta a bolygyűlésen előjönne ezzel az elmélettel, mármint, hogy egy irdatlan méretű faj felülről lesi a kolóniát és ha úgy tartja kedve, bármikor el is taposhatja,  joggal és okkal hinnék róla, hogy megőrült, mert a normális és empirikus hangyafelfogás szerint az ember, mint olyan nem is létezik.

 

Stephen Hawkingnek alighanem igaza van: ahelyett, hogy tovább bolygatnánk ezt a kozmikus katymazt, jobban tennénk, ha kussolnánk, mert a végén még tényleg ránk törnek a varangyok és akkor jaj lesz nekünk. Aki pedig nem látta az Orion űrhajó fantasztikus kalandjait, érje be azzal, hogy itt, a földön is rengeteg minden van, amit nem ártana a mostani színvonalnál egy kicsit jobban megismerni. Nem beszélve arról a szomorú tényről, hogy mi, emberek egymással sem igazán tudunk szót érteni. Talán erre kéne indítani egy SETI programot.