Negyven embert küldtek el a Népszabitól, a nem is oly régen még masszívan és orákulumszerűen uralkodó politikai napilaptól. Vannak, akik e mögött is a küszöbön álló jobboldali áfiumot vélik fölfedezni, de szerintem nem erről van szó. Aki nyomon követi a MATESZ (Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség) nyilvános adatait, észrevehette, hogy a Népszabi a tavaly utolsó negyedévi adatok szerint már csak 85064 eladási átlagpéldánnyal csúfoskodott, és mert azóta biztosan romlott a helyzet, nagyon valószínű, hogy a friss, egyelőre még titkos adatok mélyen lenyúlnak a 70000 alá, abba a zónába, ahol izmos (állami) hirdetések nélkül lehetetlen rentábilis politikai napilapot működtetni.
Lehet, sőt biztos, hogy e mögött a jelenség mögött az is ott van, hogy az a minőség, amit a Népszabi anyahajóként hordozgatott a magyar újságírás állóvizein, az utóbbi időben kezdett berozsdásodni, de ennél sokkal fontosabb, hogy a tájékoztatásban zajló revolúciónak a nyomtatásban megjelenő lapok isszák meg a levét. Hála az internetnek, nagyon sokan vagyunk, akik évek óta egy fityinget sem áldoztunk politikai napilapokra, mégis tűrhetően eltájékozódunk mindenben. Még a publicisztikákkal sem állunk hadilábon, mert ha nem is rögtön, de egy-két óra késéssel ezekhez is hozzáférhetünk.Azt csicsergik a verebek, hogy egyre több nagy hírportál fontolgatja a szolgáltatásai fizetőssé tételét, ami elvileg kihúzhatná a nyomtatott sajtót ebből a félig már be is temetett sírgödörből, de ha ez a dolog úgy működne, ahogy a webes finomhangolás azt lehetővé teszi, mármint hogy csak azért az adott cikkért fizetnénk ki nevetséges aprópénzeket, amely valóban érdekel bennünket, még mindig jobban járnánk, mintha megvennénk az egész lapot, aminek egyébként a 80%-át nem is olvasnánk el.
Az ilyen finomhangolásos on-line cikkvásárlásnak már most sincs technikai akadálya, de egy-két év múlva úgy fog működni, mint a PayPal: az ember betesz egy összeget valamilyen cikkezelő tárhelyre, ahonnét ide-oda küldözgethet szét aprópénzeket azokért a leszedhető tartalmakét, amelyek fölkeltették az érdeklődését. Azt hiszem, aki ráharap erre, és lesz elég tőkéje, hogy megvalósítsa, a Google-hez mérhető üzleti vállalkozásnak jut majd a birtokába.
Én már alig várom, hogy a magyar politikai újságírás úgy an block, ahogy van, lekopjon a papírról. Részint, mert kár azért a sok fáért, ami erre az eksönre rámegy, részint mert a neten az ilyesmit sokkal pergősebben lehet csinálni. Sajnálom azt a negyven embert, akinek ez a racionalizálásnak mondott tűzoltás a munkahelyébe került, de bízom benne, hogy ők is megtalálják majd a helyüket a virtuális nap alatt. Feltéve, hogy tudnak bánni a számítógéppel.
