Címet adni tudni kell. Nem azokra a hatásvadász bulvárpróbálkozásokra gondolok, amelyekben csupa olyan kifejezés szerepel, hogy sokk, durva, elképesztő meg hogy ez aztán kiveri a biztosítékot. Ez mind alibizés. A gyakorlatlan netböngésző is tudja, hogy az ilyen címkezdemények mögött nincs semmi, de mert a médiapiacon eszeveszett hírverseny zajlik, a bulvárújságíró tökét igencsak szorongatja a főnöke, hogy szolgálja meg a pénzét, és produkáljon minél több kattintást.
Kattintás az biztosan lesz, de hogy az ilyen oldalakra tévedők pár másodpercnél tovább nem tűrik el az átverést, abban szinte biztos vagyok. Ez most még nem életbevágóan fontos tényező, de egyszer talán a hirdetők is rá fognak jönni erre, és az egyéni látogatók száma helyett az oldalon eltöltött időt fogják favorizálni. Ekkor pedig ráköszönt az aranykor azokra, akik komoly, elhivatott tudománynak tartják a címadást, és rosszabb napjaikon sem agyonkoptatott panelekből próbálnak építkezni.
Nekem az egyik kedvencem, sőt internetes cím top listám első helyezette az a tudósítás, amely a következő fedőnév alatt került forgalomba: Meg akarta mérgezni leszbi szomszédait a háromlábú macskát lopó meleg amerikai. Aki ezt űberelni tudja, jelentkezzen nálam, nyilvánosan meg fogom dicsérni. Szerintem ez az a szitu, amikor a cím olyan magasra emelkedik a jelzett cikk fölé, hogy az utóbbi nyomtalanul eltűnik az előbbi monumentális árnyékában. Órákig lehet ízlelgetni ezt a számtalan finomságot magába foglaló kompozíciót, amelynek részelemei, a mérgezés, a leszbi szomszédok, a meleg amerikai és az ellopott háromlábú macska külön-külön is fölérnek egy-egy parasztlengővel. Nem ismerem a legújabb Nobel-díjas, Herta Müller munkásságát, de gyanítom, hogy ha az egész termését beleraknánk egy centrifugába, és kicsapatnánk belőle a lényegtelent, a maradvány nem lenne ennyire elementáris erejű. Ebben a címben benne van minden, ami a XXI. századi agyonurbanizált világot jellemzi: került bele egy csipetnyi titok, egy csipetnyi tragédia, némi humor és egy jókora adag hátrányos megkülönböztetés. Érdemes lenne a szimbolika reflektorfényével is rávilágítani, mert a leszbi szomszédok és a meleg amerikai úgy viselkednek ebben a konstellációban, mint egy jókora patkómágnes pólusai, amelyek között dinamóként pörög a háromlábú macska.
Mi tagadás, teljesen elvarázsolódtam ettől a címtől, olyannyira, hogy el is tettem magamnak talonba, hogy ha fölgyülemlik bennem a rosszkedv, mint egy direkt ilyen célokra tartogatott finom italt, elővehessem, és halk kuncogással, vagy egetverő röhögéssel kóstolgathassam. Milyen kár, hogy csak most került napvilágra, mert ha előbb, bizony ezt a nevet adtam volna ennek a blognak: A háromlábú macsek. Ugye milyen jól hangzott volna?
(Több ilyesmi: www.regenytar.hu)
