Felvetik a hűtlen kezelés gyanúját a BKV-nál kötött botrányos szerződések és megbízások – olvasom az újabb kapitális baromságot az egyik jól menő netes hírportálon. Mi a hűtlen kezelés, ha a közpénzek szétkalapálása után erre csak gyanakodni lehet? (Nekem a feleségem gyanús - mondaná az oda-vissza megcsalt Karinthy.) És mi ennek az ellenpólusa? Netán a hűséges kezelés? Ez talán azokra vonatkozik, akik csak kicsiben lopnak, vagy úgy, hogy ne derüljön ki? Egyáltalán: kezel ebben az országban valaki valamit is hűségesen?
Nem azért háborgok, mert irigylem a pénzt azoktól, akik – a legújabb leleplezések szerint – ebben az agyongyalázott cégben tollal írt nullával tízszerezték meg a fizetésüket, itt ugyanis nem csak a pénzről van szó. A dolognak etikai, kulturális és hatalmi aspektusai vannak, együtt és külön-külön is el lehetne vitatkozni mindegyikről, vagy ha erre a mindenkori magyar nép nem alkalmas, akkor keresni kéne egy független, nemzetközi filozófust, hogy bebizonyítsa: együtt is és külön-külön is komplett idióták vagyunk.
Szerintem nem a BKV-vel van a baj, hanem azzal, hogy továbbra is igénybe vesszük a szolgálatait. Budapest nem olyan nagy, hogy kerékpáron egy órán belül ne lehetne benne megérkezni bárhová, és egy másodkézből lévő, lehetőleg újrahasznosított bringát már egyhavi bérletből is meg lehet vásárolni. Az sem okozhat gondot, hogy jelenleg még az autók bitorolják az utakat, mert ha a biciklisek nagy tömegekben jelennének meg mellettük és közöttük, kénytelenek lennének lassítani, aztán meg vesztegelni, hogy végül belássák, okosabb dolog a visszavonulás.
Csak egyetlen hónapig kéne sztrájkolni a BKV ellen, hogy csődbe rohadjon az egész, mert akkor ízekre lehetne szedni, elprivatizálni és egymástól függetleníteni a villamos- a busz- és a metróágazatot, sőt bevezetni az Isztambulban nagy népszerűségnek örvendő iránytaxikat is, ami valóságos istencsapás lehetne a nagy, központosított utasszállításra, meg a százmilliós végkielégítésekre.
De filozófiai elemzés ide vagy oda, azt azért nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ez a rengeteg biciklista ne karikázzon az Akácfa utca 15 elé, a BKV székházához, és ne rámoljon ki belőle fejenként egy köbös téglát, mert végkielégítés nekünk, egykorvolt utasoknak is jár. Az akció végén üresen maradó foghíjtelken aztán remek grundot lehetne kialakítani a rossz sorsú belvárosi gyerekeknek, ahol a hivatalukhoz továbbra is mereven ragaszkodó BKV-s csúcsvezetők eljátszhatnák Janó, a tót szerepét, hűségesen kezelgetve a gondjaikra bízott hasábfákat.
Egyéb ötleteim is lennének, de azokat inkább megtartom magamnak.
(Több ilyesmi: www.regenytar.hu)
