A kávézacc szlogenje

Az itt olvasható írásokat kávé mellé, gondolatébresztőnek szántam. Egyaránt alkalmasak lehetnek pár perces munkahelyi lazításra, stikában végzett iskolai netezésre vagy mackónadrágos, papucsos otthoni kikapcsolódásra. Mindezt szem előtt tartva igyekeztem olyan témákat találni, amelyek megfelelnek a kávéivás különlegesen elmélyült hangulatának, ezért csak azt írtam le, ami eszembe jutott.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Quirke Swes: Ui.: valószínű ha én írnék ilyen dolgokat, amiket a megoldókulcs felsorakoztat tanár úr egy szép h... (2013.03.05. 07:17) Éretlenségi tétel
  • Intizar: Nem sikerült megtalálnom sem a német sem a nemzetközi sajtóban annak nyomát, hogy Müller "nyilváno... (2012.11.25. 23:34) Herta Müller megmutatja
  • mistér: Kár érte, hogy a wc zárva van. (2011.10.16. 20:10) Avé Cézár Vavan
  • IGe: A Szórakoztató Valláskritika oldalon megosztottuk www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika (2011.10.04. 19:30) Képszámlálás
  • dezintegra: Ez mekkora volt :) Egyik legjobb, amit itt olvastam. (2011.07.19. 22:05) A férfiak látása

Majoros Sándor jegyzetei

2010.02.12. 11:00 Regénytár

Se film, se zene, se irodalom

Már régóta motoszkál bennem ez a gondolat, amit most csúnyán leegyszerűsítve ideírok: Magyarországon jelen pillanatban nincs igazi filmművészet, igazi könnyűzene és igazi szépirodalom.

A nemrég lezajlott 41. Magyar Filmszemlére kb. 48 ezren voltak kíváncsiak, ami elég nagy szám a maga helyén és a maga viszonylatában, és bár én nem járultam hozzá a statisztikai adat növeléséhez, saját fülemmel hallottam azoknak a filmes guruknak a nyilatkozatait, akik képletesen szólva azt állították: a mostani magyar filmtermés szart se ér. Ezen az állapoton semmit nem változtat az a tény, hogy a fődíjat végül mégis kiosztották, mert egy film ugyebár még nem fesztivál és még inkább nem nemzeti kinematográfia.

Annak tudatában, hogy a velünk szomszédos országok miként viszonyulnak saját filmművészetükhöz és miféle produkciókat gyártanak, a magyar fődíjas Bibliothéque Pascal engem nem hoz lázba. Az utóbbi tizenvalahány évben annyiszor becsaptak már a magyar filmek, hogy egyre kevésbé vagyok hajlandó lépre menni. Csakúgy, mint a nézők többsége, én is olyan szókimondó, vádló vagy éppen pofánverő filmekre vágyom, amilyeneket például a szerbek gyártottak az utóbbi tíz-tizenöt évben, mert ha ezek nagy számban lennének jelen a kínálatban, az elvontabb, művészieskedőbb témák is kényelmesen elférnének a polcon. A legújabb kori magyar filmek annyira sajátos módon foglalkoznak a magyar valósággal, hogy semennyire sem foglalkoznak vele.  Igazi drámák helyett azt a fajta költői elvontságot pártolgatják, ami sehol a világon nem piacképes, de a pesti sznobvilág igényeinek kiválóan megfelel, bár gyanítom, hogy odahaza, a világtól elzárkózva ők sem ezzel szórakoznak.  Egy-két kivétel természetesen minden szabály alól akad, de aki teheti, nézze meg, milyen elementáris erejű filmjeik vannak például a balkáni országoknak, aztán fakadjon sírva.

A mostani magyar könnyűzene felér egy lokális természeti katasztrófával. Főként azért, mert a média által mesterségesen felhozott, és sztárokká magasztosított kis mesterek a meghatározói, nem pedig azok a szuperegyüttesek, amelyekre a már emlegetett balkáni államokban rengeteg példa akad.  Szupergrupok nélkül nincs nemzeti rock, e nélkül pedig nem teremtődik meg az a kohéziós erő, amely a rétegműfajoknak is megadja a létjogosultságot. A horvátoknak több ilyen monumentális együttesük van és a szerbek sem állnak rosszul, de a bosnyákok sem, ami annak köszönhető, hogy a háború előtt náluk, azaz Szarajevóban volt a jugoszláv könnyűzene egyik központja.
 
Nálunk ehhez képest a zenében nincs karakter, és a most lezajlott Fonogram-díjkiosztó ünnepség alapján az is elmondható róla, hogy úgy ahogy van, a díszes csomagolással meg a fals hangok kiigazítására szolgáló szoftverekkel együtt érdektelen, lapos és feledhető. Rá kéne már valakinek jönnie arra, hogy nem akkor lesz valakiből sztár, ha összevissza irkálunk róla a neten, hanem mert képes a megváltás egy bizonyos formájára. Ez a hamisság a színpadon sem igazán működik, de a focipályán azonnal meg is bukik, mert ott aztán hiába mondogatja a menedzsment a kegyeltjéről, hogy hú, mekkora sztár ez a gyerek, ha nem tudja kicselezni a hátvédet. Nagy szerencséje a magyar könnyűzenei életnek, hogy nem kényszerül ilyen tetemrehívásszerű mutatványokra, mert így kényelmesen meg tud élni abból, amit csinál (hogy el tudja-e adni, arra már nem mernék válaszolni).  
 
A magyar irodalom még ennél is lentebb van. Amennyire én követem, márpedig követem, az utóbbi tizenpár év termése csupa szenvelgés, mellébeszélés és intertextualitás. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy a könyvek olvashatatlanul unalmasak. Néhány tucat írónk köré ráadásul hamis mítoszt terített a könyvkiadást és az irodalmat formáló elitista média, aminek az lett a vége, hogy van néhány olyan íróhatalmasságunk, akiknek életművébe büntetés belelapozni. Kivételek persze itt is akadnak, de jelentkezzen az, aki, nem a világirodalomból, hanem a legújabbkori magyar irodalomból válogat, ha netán olvasni támad kedve.
 
Hosszasan lehetne ragozni, miért van így, ahogy van, de a gyökerek és a kapcsolódások mindhárom esetben érzékletesek: Magyarország, lendülete, önértékelése és önbecsülése csúnyán elsorvadt, és mivel a művészet valamilyen módon mégiscsak az élet sűrítménye, szinte szükségszerű, hogy a miénk ilyen lett, amilyen. Mellébeszélni és magyarázkodni természetesen mindig lehet, és megfelelő ügyeskedéssel ennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani, de aki ilyesmiben mesterkedik, utazzon el a minket körülvevő országokba, és nézze meg, ott vajon hogyan csinálják ezt az egészet. Nagyon meg fog lepődni, az biztos.  

 

www.regenytar.hu

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kavezacc.blog.hu/api/trackback/id/tr911751583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alex4427 2010.02.12. 19:17:30

Igen. Az elmúlt (vagy hogy "klasszikust" idézzek: az elkúrt) 20 évünk, az elcsalt/elhazudott/elhibázott rendszerváltásunk hű tükre a magyar művészeti (vagy "művészeti"?) élet (elit?).
Erről nem illik beszélni. Nem is szoktak. Helyette megy az ájult tisztelet - Jancsónak, Esterházynak stb.
Ezt, valóban, még hosszan lehetne ragozni. Meg kell is!
De most inkább a kevés biztató jelről. És éppen a Filmszemle kapcsán.
Szerencsénkre van néhány fiatal tehetség, akinek nagyon nem tetszik, ami most van. Persze ha olyan filmet készít, ami szembesíti a nézőt a valós problémákkal, akkor...magyar néző nem nézi meg! (A Lányok c. filmnek vagy pl. Off Hollywoodnak, a Nem vagyok a barátod-nak jó ha volt 5 ezer nézője. Míg egy tucat amerikai film (vagy a még tucatabb magyar klónja) a százezer nézőt is simán eléri.
(Egyébként a közszolgálati televíziónak lenne feladata eljuttatni azokhoz az ilyen "mondanivalós" filmeket, akiknek már egy mozira sem telik. De hát a magyar média-törvény...na mindegy! Csak azt nem tudom, hogy direkt lett itt minden elkúrva vagy csak szimpla ostobaság?)

kuci56 2010.02.13. 07:29:04

@alex4427: Szerintem direkt,nem ostoba a magyar politika.(kéz kezet mos,cseberböl vederbe),lásd a legújabb pénzügyi machinációkat!

alex4427 2010.02.15. 11:49:08

Ezt az írást azt hittem szétszedik. Tömegek támadják és néhányan védelmezik.
De hát, láthatóan, nem ismerem a magyar átlagot!:)

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.02.15. 11:57:49

Én is ebben reménykedtem, mert ezt a témát ilyen provokatív felvetés nélkül is jó alaposan ki lehetne - kéne - beszélni. De ehhez az is kellett volna, hogy az index kitegye a címlapjára. Le se szarták. Jött helyette a vasárnapina meg a hasonlók. Ez van. :)

vasziljevics 2010.02.15. 20:57:56

most őszintén - minek nagyobb a vonzereje? egy modern magyar művészetről kibontakozó diskurzusnak vagy a pinának?

na ugye...

Közöd?? (törölt) 2010.03.05. 11:09:13

azt hiszem ez nem a politika hibája, hanem egyszerűen a magyar emberanyag szar

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.03.05. 11:14:48

@Közöd??: Elgondolkodtató megközelítése a témának, ezen a vonalon is lehetne folytatni a diskurzust :)

vakarakar 2010.03.05. 13:14:12

Azért én nem látom ilyen borúsnak a dolgokat. Az igaz, hogy nem azok vannak a magyar művészeti életből reflektorfényben, akiknek kellene. Viszont ha felkapnák őket, akkor meg azért kezdene el fújjogni a nagyérdemű, mert beállt a sorba.

Zenében azért vannak nagyon jók is, csak underground szinten mozognak. Pl. most fedezem fel Rutkai Borit.
Nemrég olvastam egy Tisza Kata könyvet. Tud ő jókat írni, ha nem a szexre koncentrál. De mint fentebb is írtátok, így lehet eladni a dolgokat.

És ne legyünk álszentek:) ti mire kattintotok először: egy íróról, költőről szóló írásra, vagy egy új szexuális cikkre?

Novbert 2010.03.05. 13:17:45

A zenében még van mozgolódás, ha kicsit elnéz az ember a Fonogram, meg a Klassz rádiók mögé, de tény, hogy a magyar könnyűzenének a média által nyomatott része szörnyű (valamelyik új rádión szokott lenni esténként mai magyar zenéket játszó műsor. Nem nagyon bírom sokáig. Szabályszerűen fájdalmas hallgatni.)
Filmművészet valóban nincs. Pont. Illetve annál ami van még az is jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne.

Irodalom meg... Nos ez érdekes. Igazság szerint - ha az irodalomról nem csak mint "magas" művészetről beszélünk, hanem idevesszük a fantasy, sci-fi, horror, stb dolgokat is - szívesen olvasnék magyar könyveket. Még fantasy témában megjelenik egy két könyv vagy antológia, de ennyi. Gyakorlatilag semelyik kiadó nem vállalja be azt a kockázatot, hogy ismeretlen nevek könyveit jelentesse meg. Ennyi. A "magas" irodalom művelői meg üldögélnek az elefántcsonttornyukban, és időnként díjakat osztanak egymásnak.

Nem került még szóba a költészet, ami még kevésbé van mint akár a film. Kár érte.

vakarakar 2010.03.05. 13:19:10

A Fonogramról meg annyit: siralmas volt. Az egész vontatott, kínos volt. Sokkal jobban jártak volna, ha beengednek valódi közönséget is és egy sokkal nagyobb helyre teszik, több, esetleg külföldi fellépővel (ha már ugye osztanak nekik díjakat).
Az elég szörnyű volt, hogy Szinetár Dóráék azonos kategóriában két lemezükkel is jelölve voltak. Ekkor én is feltettem magamnak a kérdést: ennyire nincs miből választani?

Cekkeres Mammer 2010.03.05. 16:54:47

A kortárs magyar irodalomban jó néhány olyan mű látott napvilágot az utóbbi néhány évben, ami mellbevágó és egyben szórakoztató is volt. Bartis Attila, Darvasi László, Spiró György néhány könyve például. Külföldi szerző nem vesz fel velük a versenyt szerintem.
süti beállítások módosítása