Már jó ideje figyelem a Horvát utcában lévő fitnesz szalon egyik öles reklámtábláját. Testfogyasztás – hirdeti öles betűkkel. Számomra ez a túlbeszélés egyik iskolapéldája, legalábbis első ránézésre, mert ha fogyasztás, akkor evidens, hogy az csak testi lehet. Vagy ha mégsem, akkor ugyebár lelki, azaz lélekfogyasztás, de ennek meg vajon mi az értelme? Panaszkodott már valaki azért, hogy lélekben egy kissé meghízott? Például így: karácsony táján egy kissé túlzásba vittem a jótékonykodást, elsejétől muszáj lesz radikális lélekdiétát tartanom.
De az is megeshet, hogy csak én vagyok tájékozatlan és a lélektúlsúlyosság éppen úgy mételyezi a társadalmunkat, ahogy a testi. Ki tudja, mi van abban a bizonyos szépségszalonban, amelynek kirakatüvegén a számomra röhejes testfogyasztás feliratot észrevettem? Titkos lélekfogyasztó kúrák is zajlanak? Fogalmam sincs, miféle vetülete lehet az ilyesminek, de ha valaki úgy érzi, aggasztó módon nagyvonalúvá deformálódott a magatartása, jobb, ha tesz egy próbát, és bejelentkezik egy rapid léleksoványításra.Ha pedig abból indulunk ki, hogy mi, magyarok (is) az alapból elhízott kultúrnépek sorait dagasztjuk, az egyensúlyra törekvés ősi elve szerint – hogy a jó és a rossz kioltják egymást – lélekben ennek a fordítottjai lehetünk. Ahogy a környezetemet elnézem, és ahány kéregetőt, csövest, csavargót meg zavarba ejtően jól öltözött kukázót látok, az a gyanú éled bennem, hogy lélekben igencsak fittek lehetünk. Már olyan értelemben, hogy nem igazán érezzük szükségét annak, hogy szegény, hajléktalan, munkanélküli, anyátlan, apátlan, kiebrudalt, megalázott, megkeserített vagy egyéb módon peremre taszajtott polgártársainknak egy kis adakozással, donációval vagy egyéb lélektágító módszerrel jobbá tehessük az életét.
Tudomásom szerint a lélek dolgait tudományos keretek között is lehetséges vizsgálni – ezek gyűjtőneve a lélektan –, de arra még a neten sem találtam metodikát, miként lehet a lelki fölöslegtől akár tudományos módszerekkel, akár kuruzslással megszabadulni. Számomra mindez csak újabb megerősítése annak a tézisemnek, hogy spirituális kondicionáltság tekintetében viszonylag jól állunk, bár egy bizonyos kor felett azért nem árt, ha egy alaposabb üdvözülési tesztnek is alávetjük magunkat. Arról ugyan nem tudok, hogy a lelki felépítményünk valaha is leamortizálódna, és az eltrottyosodott, fogyasztásra szánt testünk sorsára juthatna, de ezen a téren sem árt az óvatosság.
